Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

sokban csak ritkán van olyan ház, amely alkalmas lenne tiszti lakásnak". 1787-ben a város nem mutatkozott hajlandónak az épületek bővítésére.

67 A XIX. század első éveiben a meglevő kaszárnyák javításra szorultak. 1802-ben Schedt Lipót ácsmester új tetőt csinált. A bécsi kamara utasítása szerint a város a hálókrajcárt továbbra is megkapta, mivel kaszárnyákat tartott fenn.

68 1801-ben a belvárosi polgárok vállalták, hogy készek egy kaszárnyát építtetni, „annyira ellenszenves nekik a beszállásolás". Az építés elkészültét még ugyanarra az évre ígérték. Az építkezés azonban lassan haladt; 1803-ban azzal vádolták Fasching András kőművesmestert, hogy már harmadik éve halogatja az elvállalt építkezést. A kiküldött bizottság szerint ennek nem annyira a mester, mint inkább a téglahiány az oka. Gondot okozott az új kaszárnya árnyékszéke — a falakon kívül eső — derítőgödrének az elhelyezése. A gödör ásása maga 300 Ft-jába került a belvárosi polgároknak. Nem akarták ui. az árokba vezetni.

69 A városi kapitány végül is csak 1806-ban jelentette az építkezés befejeztet. Elsőként a Dukai ezredet szállásolták el benne. A belvárosi fertálymester hiába kérte a tanácstól a belvárosi házára eső 80 Ft építési költség elengedését, „mivel nevezett munkája nem áll összefüggésben a kaszárnyával". A kaszárnya berendezési tárgyait — a legelőnyösebb áron — a helvi, a pesti és a pécsi vásárban szerezték be. 1827-től bevezették az olajjal való világítást.

70 A tanács ügyelt arra, hogy a házak után járó kaszárnyaépítési hozzájárulást a később épült házaktól is beszedje. A számvevő hivatal 1833-ban jegyzéket állított össze ezekről a házakról, a vonatkozó iratokat a jegyzői hivatal a levéltárban kutatta fel. A belvárosi mintára a magisztrátus megpróbálta a vízivárosiakat is külön kaszárnya építésére szorítani, de nem sok sikerrel. A Belvárosban felajánlott összegek egy része azonban még 1848-ban nem volt befizetve. Ezektől 1848-ban már 80 ezüst Ft-ot követeltek.

71 A helyőrséghez börtön is tartozott. 1727-ben a város a jégvermet alakította át „temlécz"-cé. 1787-ig, lebontásáig a katonai főőrség-házban őrizték a rabokat. Ezt követően a Stockhaus szolgált erre a célra. 1810-ben a katonai fogházból három rab, a vályogfal kiásása után, megszökött. A város a falakat „jó szerekből" építette újra.

72 67 Corr. buch 1782. nov. 8.; Prot. sess. 1785. okt. 28.; 1786. ápr. 15. No 643; 1787. jún. 22. No 634.; 1788. máj. 5. No 708.; 1793. máj. 17. No 711.; 1798. ápr. 20. No 508'.; 1801. máj. 15. No 673.; nov. 27. No 1563. 68 Prot. sess. 1802. jún. 18. No 944.; HKA Camerale Ungarn. 565. Fasc. 26. 1804. jan. No 156. 69 Prot. sess. 1801. ápr. 24. No 538.; ápr. 27. No 563.; 1802. jan. 18. No 149.; 1803. júl. 18. No 1988.; júl. 25. No 1054.; 1804. márc. 27. No 405. 70 Prot. sess. 1806. júl. 7. No 1088.; 1807. márc. 2. No 289.; okt. 31. No 1277.; 1827. máj. 7. No 748. 71 Prot. sess. 1821. febr. 26. No 372.; 1833. febr. 15. No 298.; márc. 7. No 441.; 1848. jún. 24. No 2231. 12 Prot. sess. 1727. febr. 28.; 1787. okt. 1. No 1004.; 1792. márc. 23. No 375.; 1810. szept. 30. No 1507.; 1833. aug. 2. No 1485.