Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

február 24-én volt. Első elnöke Payerl Lőrinc lett, az őt követök is mind a város leggazdagabb, vezető rétegéből kerültek ki. A Társulat jegyzőkönyvet (1714— 1824), pénztárkönyvet (1717—1827), kalkulációs (Calculationsbuch, 1817—1831) és hitelkönyvet (Creditbuch, 1817—1831) vezetett.

5 A Társulat egyik legfontosabb feladata volt a városban letelepedni szándékozó kereskedők felülvizsgálata és véleményezése. A tanács minden ilyen esetben a Társulathoz fordult. Van példa arra is, hogy a helytartótanács parancsára kellett valakit felvenni, mint pl. 1744-ben Metzler Kristóf polgárt. A tanács azonban felhívta a Társulat figyelmét, hogy „lehetőségében áll fő-instantiát beadni".

6 Előfordult, hogy a Társulat valamely kereskedő örököseinek sem engedte meg nyilvános üzlet vezetését, mint pl. 1755-ben Vicenti Domokos Örököseinek. A Társulat szükség esetén magánál tartotta a kereskedés jogát, ha az elhalt kereskedő boltjának vitelére alkalmas személyt nem talált (1766).

7 II. József rendeletére az új kereskedő reverzálist adott: csak az előírt árukat fogja eladni és sem ő, sem örökösei nem formálnak jogot egynél több kereskedésre. Ezt a jogot eladni, elzálogosítani és örökölni nem lehetett. A Társulat azonban ellenezte, hogy a kereskedési jogot adósság fejében ruházzák át.

8 A legfontosabb kérdés a működési engedély megadása volt. Ez gyakran okozott vitát a városi önkormányzat és a Társulat között. 1791-ben pl. a tanács a Társulat kérésére megtagadta a kereskedési jogot Stantsits Antaltól, „mivel a városban a kereskedők száma már annyira megnövekedett, hogy az utóbbi időben megnőtt a csalások száma a hitelezők kárára. A kereskedők fiait felveszik, Stantsitsot azonban nem". A kérelmező erre egy helybeli kereskedőtől ráruházott boltba állt be.

9 A Társulat nem mindig tett eleget a tanács határozatának. 1792-ben pl. nem vette fel Nekovics Ádámot, akiről pedig a város 1787-ben már pozitív döntést hozott. A tanács „mielőbbi választ" kért a Társulattól. 1795-ben viszont a fentebb említett Stantsits Antal már mint a Társulat képviselője jelentette be a tanácsnak, hogy Hadaun Antal a kereskedőjogát Flits Pálra ruházta át. A tanács az erre vonatkozó reversalest a jegyzőkönyvbe másoltatta be.

10 1810-ben Ivanovits István kérte incorporatiój át a kereskedők közé. A tanács — 15 napos határidővel — a Társulatot kérdezte meg, majd az alábbi indokok szerint vette fel: eleget tett inasi és legényi kötelezettségének; az idejét leszolgálta, letöltötte; városi polgár és helybeli származású; a Társulat a felvétele ellen nem tett ellenvetést.

11 5 Vértes 1910. 11., 13., 16—17., 37—39., 118.; Somkuti 1977. 210.; Prot. sess. 1714. febr. 9. 6 Prot. sess. 1744. júl. 28. 7 Prot. sess. 1755. máj. 30.; 1766. szept. 5. 8 Vértes 1910. 67.; Prot. sess. 1795. szept. 21. No 1130. 9 Prot. sess. 1791. febr. 4. No 135. 10 Prot. sess. 1792. aug. 10. No 1112.; 1795. júl. 31. No 904. 11 Prot. sess. 1809. márc. 31. No 395.; 1810. ápr. 26. No 693. 13* 195