Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

A tanács a polgárjog, illetve a letelepedési engedélyek kiadásakor mindig mérlegelte, hogy a városnak szüksége van-e az illető kézművesre. így előnyben részesítették a festőket, kötélgyártókat, kőfaragókat, puskamüveseket, szerszámműveseket és más ritka szakmákat (pl. olaszfal-készítőket). 1765-ben nyert pl. polgárjogot Kayser János harangöntő; 1798-ban egy egri legényt vettek fel a harangöntők közé; 1810-ben Schik Ferenc lett a városban a harangöntő mester.

53 Inasok, legények Az inasokkal kezdetben a tanács nem sokat törődött, legfeljebb rendészeti problémát látott bennük. így 1739-ben megtiltotta nekik a tőr viselését, „mivel sok közöttük a verekedés". Ez alól csak a festők és kőfaragók voltak kivéve, „mert ezek művészek és különben senki sem megy erre a szakmára".

54 Az 1780-as évektől kezdve kezdett a tanács figyelni az inasok oktatására. 1782ben megtiltotta, hogy külső, paraszti munkára fogják, „hanem a mesterségükben tanítsák" őket. 1788-ban közölték a céhbiztosok a mesterekkel, hogy minden 12 éven aluli fiúgyermek, ha ipart akar tanulni, köteles bizonyítványt felmutatni, hogy két évig iskolába járt. Ezt a célt szolgálta a felállított rajziskola és ismétlő iskola is, amelyről a kulturális fejezetben szólok. Az inasok jobb nyilvántartását szolgálta, hogy a tanács 1798-ban összeírta őket.

55 A legényekről a tanács először 1737-ben rendelkezett. Megállapította, hogy a mesterek és legények közötti háborúság esetén az érintettek a nemes város bírájához fordulhatnak. Az első ilyen eset nem sokáig váratott magára: 1741-ben a bognár- és kovácsmesterek háborúskodtak a legényeikkel. A tanács a vitát úgy oldotta meg, hogy a negyedévi céhgarasok és büntetéspénzek felét a céhládába tétette, a másik felét vendégeskedésre fordíthatták. A magyar legényeknek megengedték a sarkantyú, a szűcslegényeknek a bárányszőr viselését. „De a legszigorúbb büntetés mellett sem csinálhatnak felkelést (Aufstand); mestereiknél dolgozniok kell, velük békében élni."

56 Igyekezett a tanács biztosítani, hogy a mestereknek legyenek legényeik. Ezért rendelte el 1754-ben, hogy „a legények, ha télen a mesterüktől kenyeret kaptak, nyáron is nála kötelesek maradni". Az új legények, ha munkába akartak állni, a legöregebb mesternél kezdték az érdeklődést, illetve kor szerint haladtak tovább a többi mesternél. így az öreg és tehetetlen mestereknek is jutott legény.

57 Más legényének az elcsalogatásáért 6 Ft büntetés járt. És ha egy mester pénzért legényt szerzett, azt a céh nem vehette el tőle. A tanács azt nézte jó szemmel, ha az 53 Prot. sess. 1765. jún. 17.; 1798. jún. 15. No 739.; 1810. aug. 27. No 1314.; 1840. aug. 10. No 1742. 54 Prot. sess. 1739. jún. 26. 55 Prot. sess. 1788. okt. 27. No 1550.; 1798. márc. 21. No 392.; Farkas—Móra 1962. 50. 56 Acta pol. et jur. 1737. máj. 10. No 53. Prot. jud. 1741. júl. 24. 57 Prot. sess. 1754. jún. 11.; szept. 10.; 1773. jan. 4.