Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
kezdve két évig senki sem foglalkozott a kérdéssel, „pedig a kiöntés veszélye fenyeget" — írta a város az uralkodóhoz intézett kérelmében. 301 1801-ben a tanács a csatornák elhanyagolása miatti károk ügyében a megyét is megkereste. Elmondták, hogy „a Sárvíz kiöntése miatt a szénát nem tudják behordani, az ottani legeltetés viszont a kazlakban nagy kárt tesz". 302 1803-tól báró Révay Pál lett a Sárvíz-csatornák királyi biztosa; első dolga volt a városban és határában többször is helyszíni szemlét tartani. Az 1807 októberében érkezett helytartótanácsi leirat szerint „az uralkodó (helyszíni szemle nélkül is) úgy döntött, hogy a Sárvizet szabályozni kell". A város ezúttal Csapó Benjámin megyei mérnököt bízta meg a tervek elkészítésével. Megkeresték — a megyén keresztül — a szomszédos petelei uradalmat, hogy a Sárvíz mocsaras részének kiszárításában működjék közre. A szükséges munkaerő biztosítása a városi csatornafelügyelő (biztos) feladata volt. 303 1810-ben újabb királyi biztos, báró Podmaniczky József, Bács-Bodrog megye főispánja került a Sárvíz lecsapolási munkáinak az élére, aki augusztusban Simontornyára hívta össze az érintetteket, köztük Fehérvár tanácsát is. Az ülésen szétosztották a munkálatok költségeit: a városra összesen 48 465 Ft jutott, amit négy részletben kellett fizetni. A tanács ezt követően összeírta a réteket, illetve egyenként 22 Ft 30 kr-t vetett ki rájuk. A saját rétjei után a város az ásandó főcsatornára 800 Ft-ot fizetett. 304 Az első részlet, 11 631 Ft 1813 augusztusában volt esedékes. A tanács megvárta a lecsapolási pénztár főperceptorának a felszólítását, csak akkor kezdte a beszedést. Üres rétek esetében a szomszédoktól próbálták megtudni, hogy ki a tulajdonos. Ha mégsem találták, a rétet árverés útján eladták és abból fizették meg az utána járó lecsapolási díjat. A beszedést végző városi perceptor két évre 100 Ft-ot kapott a fáradságáért. 303 1813 májusában a Sárvíz lecsapolására alakult királyi bizottság Kalózra hívott össze közgyűlést. A városi küldöttek azt jelentették a tanácsnak, hogy a Böhm-féle felmérés szerint holdanként még 3 Ft 36 kr-t kell fizetni; valamint hogy az eddigi hátralék hat héten, a kivetett összeg negyedrésze pedig 12 héten belül esedékes. A város megpróbálta a pótdíjat beszedni, de nem sok sikerrel. Megbízta viszont Csapó Benjámint, hogy indokolja meg a lecsapolás természeti akadályait. 306 301 Prot. sess.1795. dee. 14. No 1437.; 1798. máj. 25. No 649.; jón. 1. No 676; okt. 13. No 1206.; 1801. jún. 15. No 792.; okt. 2. No 1253. 302 Prot. sess. 1801. nov. 4. No 1425.: nov. 8. No 14531 303 Prot. sess. 1803. márc. 26. No 498; 1805: jún. 28. No864 ; 1807. okt 19. No 1219.; 1808. jún. 26: No 853.; júl. 22. No 1017.; 1809. jún. 3. No 831. 304 Prot. sess. 1810. máj. 11. No 781.; aug r 13. No 1256.; szept. 30. No 1504; okt. 4. No 1512.; okt. 15. No 1543.; 1812. dec. 4. No 1498. összehasonlításként: a Tinód délnyugati: határán ásott csatornarész költségeiből a tinódi birtokosság 40000 Pft-ot vállalt (Galgóczi 1855. 418.).; A költségekhez Vurum József püspök is hozzájárult. (Schem. jub. 1977. 82$. 305 Prot. sess. 1813. jan. 8. No;22.;;augí 21. No 951.; aug,27: No 982. 306 Prot. sess, 1813- ápr: 9. No 388Í;; máj: 7; No; 492;; júl. MLNö; 730.
