Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
osztálya" kapta. Az újbóli felméréstől azonban a város — a költségek miatt — húzódozott. 268 1791-ben a szántók, rétek, nádlás és a legelőpénz után a város 4377 Ft-ot vett be, de ebből fizette a csőszöket és a pálosoknak a bérleti díjat, úgyhogy a bevételből összesen 146 Ft 9 kr maradt. 1792-től kezdve egyre több gazda nem fizette ki a bérleti díjat vagy lépett vissza a bérlettől, ami az egyre emelkedő díjakkal magyarázható. 1797-ben — a költségek emelkedésére hivatkozva — minden szántó után 15 kr-ral több váltságot szedtek. A gazdák egyre hangosabban követelték, hogy az adókivetésnél vegyék figyelembe: a bárándi szántók és kaszálók nem egyformák, minőségük szerint osztályozzák őket. 269 1805-ben más, kaszálónként 5 Ft 18 kr volt a váltság. „Ha nem váltják meg, elvesztik" — mondta a tanács. Ugyanekkor többen amiatt panaszkodtak, hogy egyesek a pusztán „mások kizárásával és kárával a szántókat és kaszálókat kisajátították maguknak". A tanács ünnepélyesen vizsgálatot rendelt el. 270 1813-ban, amikor a bérleti díj jelentősen emelkedett, a tanács úgy határozott, hogy csak olyanok kapnak bárándi földet, akik a váltságot 16 évre kifizetik. Ez azonban kevésbé nyerte meg az érintett gazdák tetszését, sokan nem fizették be a díjakat. Erre a tanács a szántókat és kaszálókat elvette tőlük. És amit elvettek, azt a következő évben sem kaphatták vissza. A város azt szorgalmazta, hogy a „kiterjedettebb gazdaságú gazdák részesüljenek inkább a pusztából. A városi tisztek, választópolgárok kivételével a birtokosokra eső földeket, réteket és kukoricaföldeket sorsra kell bízni, ki-ki maga húzza ki a számát". Űj bérlők esetén előnyben részesítették, aki vállalta az előző bérlő hátralékának a megfizetését. 271 Az 1820-as években a város mindent elkövetett a hátralékos váltságdíjak behajtására, de nem sok eredménnyel. Pedig a fertálymesterek is házról házrajárva, végrehajtással fenyegetve hirdették ezt ki. 1828-ban az írnokok közreműködésével valóban sor került végrehajtásra. 272 A Bárándpusztáért járó hátralékos bérleti díj egy részét a város a harmadik vetésforgó bevezetése során bevett pénzekből fizette ki a közalapítványi pénztárnak. 273 A gazdáktól bevett váltságokat a város külön bárándi pénztárban kezelte. E pénztár létezéséről 1730 óta tudunk; 1729—30-ban 269 Ft-ot vett be, és 89 Ft-ot adott ki. A város a kamarához felterjesztett számadások között küldte fel a bárándi • 268 Prot. sess. 1788. febr. 23. No 299.; febr. 27. No 305.; febr. 29. No 328.; márc. 7. No 359.; máj. 5. No 728.; 1789. ápr. 27. No 511.; aug. 10. No 1037. 269 Prot.sess. 1792.nov. 5.No 1480.; 1797. márc. 13. No351.;szept. 8. No 1053.;OLE210. Mise.No 2. Civitatensia. No 1. 1793. máj. 21.; No 26. 1792. okt. 31. 270 Prot. sess. 1804. márc. 23. No 384.; 1805. márc. 10. No 351. 271 Prot. sess. 1813. jan. 17. No 47.; 1817. febr. 28. No 352.; 1818. márc. 2. No 318.; 1819. jún. l.No 862. 272 Prot. sess. 1820. jan. 21. No 131.; 1823. szept. 15. No 1385.; 1828. okt. 20. No 1760. 273 Prot. sess. 1825. júl. 25. No 1153—1154.; 1837. ápr. 17. No 808, 870.; 1839. aug. 5. No 1529.; okt. 14. No 1997.
