Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
szárazság; a termés nem hozza meg azt az eredményt, amit igyekezetük után vártak". A helytartótanács azonban a kérés teljesítését nem látta lehetségesnek. 252 A bérleti díj 1813-ig nem változott. A tanács közben küldött bizottságot az örökbérlet megszerzésére. 1811 -ben az uralkodótól és a helytartótanácstól kérték, a következő évben pedig Say István aljegyző Pozsonyban a nádornál kért kihallgatást ez ügyben. Mindössze annyit értek el, hogy 1812-re megkapták a bérletet; a díjat váltó forintban kellett fizetniök. 253 1812 novemberében érkezett a helytartótanács leirata, amely szerint a puszta bérleti árverése 1813 januárjában Budán, a helytartótanács épületében lesz. A város négytagú küldöttséget menesztett az árverésre azzal a felhatalmazással, hogy „a legtöbbet ígérőnél 10 Ft-tal többet ajánlhatnak". Az árverésen az az érdekes helyzet állt elő, hogy a legtöbbet ígérő (Polinperger) 18 500Ft-ot a városi küldöttek 10 Fttal felülígérték. „Az árverést végző helytartótanácsi bizottság azonban nem tudta a helyszínen eldönteni ezt a szokatlan (kis különbség miatti) tényt és úgy döntött, hogy a helytartótanács teljes ülése elé viszi a kérdést." A városi tanács viszont utasította a küldötteit, hogy maradjanak meg az ajánlott 18 510 Ft összegnél. A város ezért az összegért, 1825. május 1-jéig, meg is kapta a bérletet. 254 A tanács a választott községi tagok és egyes gazdák véleményét egyenként meghallgatva; egyetértés alakult ki a arra nézve, hogy a szerződést nyolc napon belül alá kell írni. A pusztai javak összeírására Nóvák Joachim közalapítványi kerületi praefectus érkezett a városba. A bérleti díj fizetése azonban a várost túl nagy feladat elé állította: 1814-ben már 13 888 Ft-tal volt adós, a bérlő gazdáktól beszedett bérleti díjat pedig másra költötték. Ezért a tanács a következő évi bérleti taksát is próbálta behajtani a gazdáktól. 255 Ettől kezdve csaknem állandó a város fizetési zavara és hátraléka, 1817-ben — miután Poszt Ferenc pénztárnok számadását felülvizsgálták — az tünt ki, hogy „a puszta bérleti díja nincs befizetve; a pénztárban viszont semmi pénz sincs". A tanács ekkor 12 000 Ft-os kölcsönt vett fel, „hogy a bérletet el ne veszítsék". 1819—20-ban Boros József királyi tanácsos, közalapítványi igazgató többször is sürgette a hátralékok befizetését, „különben a helytartótanács törvényes úton eszközli a befizetést". A tanács azzal védekezett, hogy a pusztát bérlő gazdák is hátralékban vannak a taksák fizetésével. 256 1821-ben a közlapítványi pénztár praefectusa kérte a várost, hogy a hátralékot a móri kapucinus atyák templomának javítására fizesse be. A következő évben már ultimátum jött: ha január 25-ig nem fizetnek, a közalapítvány felmondja a puszta bérletét. A tanács megígérte az 1701 Ft hátralék kifizetését, a hátralékok beszedé252 Prot. sess. 1800. febr. 24. No 265.; máj. 30.; szept. 11. No 1049.; dec. 31. No 1568. 253 Prot. sess. 1811. jan. 3. No 14.; 1812. márc. 15. No 384.; ápr. 6. No 495. 254 Prot. sess. 1812. nov. 9. No 1388.; nov. 26. No 1443.; dec. 4. No 1490.; 1813. jan. 12. No 32.; jan. 17. No 47.; jan. 20. No 62.; jan. 25. No 83. 255 Prot. sess. 1813. febr. 12. No 132.; ápr. 2. No 348.; 1814. márc. 14. No 406.; okt. 19. No 1502. 250 Prot. sess. 1817. nov. 23. No 1743—1744.; 1819. márc. 26. No 424.; 1820. jan. 14. No 108. 11* 163
