Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

hozva létre a szomszédos uraságok állatainak a távoltartására. Az így létrejött sávba csak tavaszit lehetett vetni (kukoricát nem).

158 Kivétel azért volt ez alól, ha pl. a város a jó szomszédságra vagy a felsőbb hatóságok jóindulatának az elnyerésére törekedett. 1737-ben pl. „a jó szomszédság érdekében" legeltek Amadé László állatai a Hosszúhegynél levő mocsaras réten. 1788-ban a mezőhegyesi állami ménes 1400 lovat hajtott Bécsbe, amelyek a városi legelőn töltöttek egy éjszakát. A város ezért 70 Ft-ot kért a helytartótanácson keresztül. 1797-ben a császári-királyi ménes 90 áthaladó lova legelt a város határában, a Győri út és a Malom csatorna között, a Kis Sóstón. 1805-ben Grassalkovich herceg emberei 1600 juhot hajtottak át, a legeltetésért a város 15 Ftot szedett tőlük. 1813-ban Andrássy Antal városi kapitány „idegen állatok türelmi taksája" címén 6 Ft-ot szedett be. A pénz felét a szegényház, felét a kórház kapta. 1839-ben a választott polgárok tiltakoztak az ellen, hogy „az ugar földeken megengedik a vidékieknek, hogy birkáikat, darabonként 10 ezüst kr-ért legeltessék". Ez ellen a bíró is óvást emelt, „mivel sérti a saját pénzen birtokot vett személyeket".

159 Külön gondot jelentett az állatok itatása, a pusztai kutak hiánya. Ez Fehérvárott egész korán, 1651-ben jelentkezett, amikor egy lakos állatai itatására 80 Ft-ért egy pusztakutat bérelt. A Budai-külvárosi, a sorompón kívüli, az ún. jezsuita téglaégető környéki lakosok állataikat a víz felduzzasztásával itatták. Más gazdák javasolták, hogy a Visszafolyó Maros környékén ássanak kutat (forrást), mert a vízhiány miatt nem tudtak legeltetni. Még inkább állt ez vásárok alkalmával, amikor sok idegen állat jött a városba és határába.

160 A XVII. század végén a rácvárosi legelőn ásattak kutat, mert a Sóstó annyira kiszáradt, hogy semmi ivóvíz sem volt. 1802-ben a Sárkány dűlőben kellett kutat ásatni; az anyagot a város, a fuvart a gazdák adták. Az 1820-as években az összes csordát az Aszúvölgybe hajtották itatásra, az ott levő egyetlen kút azonban kevésnek bizonyult. Ezért ott is új kutat ástak. 1840-ben ugyanez a kút „nagy darabon posványos elöntéseket okozott, amelyekbe a marhák beledőlnek és még isznak is. Ez káros a nyáj egészségére". Ezért egy alkalmas árkot ásattak.

161 Az adóösszeírások alapján az 1697—1843. közötti állatlétszám a következőképpen alakult:

162 158 Prot. sess. 1808. márc. 18. No 372.; 1810. jún. 5. No 948.; 1812. ápr. 6. No 499.; 1813. máj. 3. No 462.; 1817. jan. 23. No 132.; 1836. ápr. 11. No 789. 159 Prot.sess. 1737.aug.27.; 1788.júl.4.No 1059.; 1797.ápr.27.No528.; 1805.júl. l.No901.; 1813. máj. 14. No 521.; 1839. okt. 25. No 2026.; Egyes uraságok viszonzásul megengedték, hogy a városi csorda a területükön legeljen; pl. 1772-ben Fövenypusztán. (Prot. sess. 1772. aug. 31.). 160 OL P 989. Szőke család. 1. fasc. Székesfehérvár 1651. febr. 14.; Prot. sess. 1788. jan. 7. No 12.; 1794. ápr. 26. No 580.; 1796. aug. 22. No 1150. 161 Prot. sess. 1797. máj. 5. No 576.; máj. 15. No 608.; 1802. jún. 13. No 927.; 1822. máj. 2. No 675.; 1840. máj. 9. No 1080. 102 Kállay 1958.63.; Az állatok számát az évi adókivetési jegyzőkönyvek (Prot. sess.) alapján közlöm. 10 Kállay István 145