Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

az átvonuló és a szállásban levő katonák után. Az éjjeli szálláspénz is megszűnt az ún. Concurrenz-fonddal együtt, amelyből a tiszti és más katonai személyek szállását fizették. Az 1780. évi rendszer állt vissza; a beszállásolás költségeit a házipénztárból kellett fizetni. Ha nem kincstári, hanem magánházban történt az elszállásolás, annak bérét a kincstár térítette meg. Székesfehérvár város állásfoglalása szerint a szabad királyi városok a katonai szállást természetben (in natura) nyújtják, készpénzben nem lehet kifizettetni.

18 1801-ben a Schlafkreuzer még mindig szokásos volt a városban. 1834-ben közpanaszként jegyezték fel, hogy „a népet katonasággal terhelik, de nem kapja meg az utánajáró hálókrajcárt". A tanács a „zúgolódás" miatt feliratot küldött a helytartótanácshoz.

19 A beszállásolás mellé egyéb szolgáltatás — tartás, fűtés, világítás — is járt. 1705ben, mivel a tanács a katonaság által készpénzben követelt szolgáltatást nem fizette meg, a parancsnok 13 katonát küldött szállásra, ellátásra a bíró házába. A szolgáltatásokról a város havonta ún. servis-számadásokat vezetett. A szolgáltatások egy részét készpénzben vetették ki a polgárokra: 1727-ben pl. fejenként 4 Ft-ot. Az összeget a városi pénztárba vették be. 1733-ban fejenként 50 d volt a megváltás.

20 1724-ben a helyőrségi őrszoba fűtésére a város 207 öl fát, világításra 405 font gyertyát adott. A következő évben a kamarás 597 Ft-ot jegyzett be a rendkívüli kiadások közé „tűzifa a katonaságnak" címen. A város rendszerint a téli hónapok elmúltával assignatiót kért a katonaságtól a teljesített szolgáltatásokról. A téli sót és gyertyát egyes években (pl. 1737-ben) a kincstár fizette, de a fát akkor is a város adta.

21 A tisztek szállásáról külön gondoskodott a város. 1728-ban az egyik ilyen szállás a palotavárosban volt. A kamarai házban a katonai parancsnok lakott. 1733-ban egy százados, akinek a város nem tudott szállást adni, 50 mérő zabot kapott helyette, „mivel jól vezeti a katonaságot". Van példa arra is, hogy a tiszti szállásért a ház tulajdonosa adóelengedést kapott (pl. 1736-ban másfél évre 11 Ft 36 d-t). A tisztek ingyen beszállásolása ellen a város Bécsben tiltakozott.

22 1755-ben a tanács úgy döntött, hogy bérbe veszi a Vicenti Jakab-házat (Fontház), ahol legalább három tiszti szállást és a városi bormérést lehet elhelyezni. 1762ben Kleinfeld főtörzsőrmester, „hűséges szolgálata jutalmául", megkapta a Hauptmann-Gassei szállást. A következő évtől a város házat bérelt a tisztek 18 Prot. sess. 1790. ápr. 16. No 411.; 1794. júl. 7. No 885. 19 Prot. sess. 1801. júl. 17. No 936.; 1834. jan 31. No 207. 20 Prot. sess. 1705. jan. 10.; 1723. júl. 13.; 1727. jún. 17.; 1728. jún. 18.; 1733. szept. 18.; okt. 20.; Kállay 1973/A. 20. 21 Corr. buch. 1724. szept. 4.; 1735. júl. 30. Kamarási számadás 1725.; Prot. sess. 1737. febr. 25. 22 Prot. sess. 1728. okt. 22.; 1730. dec. 9.; 1732. márc. 24.; 1733. dec. 11.; 1736. szept. 7.; Corr. buch. 1737. júl. 30.; Kállay 1973/A. 63.