Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
a selyemtenyésztés előmozdítására egy küldöttséget állított össze. A város egyúttal tagja volt a megyénél megalakult hasonló bizottságnak. 1837-ben az öregek házához abban a reményben telepítettek szederfákat, hogy „ezzel az öregeknek hasznos elfoglaltságot szereznek". 100 Jóval kedvezőbb volt a nedves talaj a fűzfák számára. 1755-ben a város határozatban kötelezte a lakosságot, hogy a rétjeik határát, egymástól három ölnyire, fűzfával ültessék be. Ennek eredményeképpen jelentették a helytartótanácsnak, hogy 33 600 darab fűzfát elültettek. A város lakosságát 8000 körülinek véve — beleértve a gyermekeket is — mindenki 4,2 fűzfát ültethetett. Az eredmény az lett, hogy „a kertek, a rétek és más helyek tele vannak velük; jól és szépen nőnek a kedvező hely miatt. Ezért további ültetés nem szükséges". 101 Nem használt viszont a fiatal fáknak a legeltetés. 1788-ban pl. a Sárréten legelő juhok legelték le a frissen ültetett fűzfákat. Ezért a város a legszigorúbb büntetés terhe mellett tiltotta meg az ottani legeltetést. 102 Lényegesen rosszabbul állt a város a gyümölcsfákkal, ezekről nagyon kevés adatunk van. 1733-ban hallunk sziívafákról és aszalt szilváról, amit a kamarás 50 dért adott el. 1765-ben pedig a szőlőben levő birsalmafáról olvashatunk. Hogy mégis voltak gyümölcsfák, azt mutatják a hernyózásról hozott rendszabályok. 1769-ben rendelte el először a tanács, hogy a szőlősgazdák és a gazdák kötelesek fáikat és bokraikat lehernyózni. 1805-ben hasonló felhívást intéztek a gazdákhoz; a hegymesterek feladatává téve a mulasztók megbüntetését. 1842-ben a városban annyira elszaporodtak a hernyók, hogy 2 ezüst Ft büntetés terhe mellett mindenkit köteleztek: egy héten belül szedje le azokat a fákról, különben a saját költségére szedetik le. A száraz, használhatatlan fákat ki kellett vágni. 103 Az 1780-as évektől kezdve városi szederfakert (faiskola) működött. 1787-ben a püspök udvarmestere a városi kertből 800 csemetét vásárolt, a „köz javára". A tanács szerint „ennél jobban nem is lehetne azokat felhasználni". 1789-ben az előszállási uradalom kapott 500 csemetét, „mivel az uradalom igazgatója a város takarmánybeszerzését támogatta". Ekkor az ültetvényen már kertészt is alkalmaztak. 104 A csemeték nem mindig fedezték a város fásítási szükségletét: 1821-ben néhány uraság ingyen adott ültetni való fát; 1825-ben pedig 6 konvenciós Ft-ért a város 500 db fűzfacsemetét vásárolt. 105 1827-től a vályogvető gödrökben is faiskolát létesítettek; őrzéséről külön gondoskodtak. Az iskolában akácfa csemetéket is neveltek, a magot hozzá a sóstói 100 Prot. sess. 1786. dec. 9. No 444.; 1798. júl. 16. No 835.; 1817. máj. 2. No 663.; 1837. jan. 27. No 174.; febr, 24. No 412.; máj. 1. No 904. 101 Corr. buch 1755. ápr. 5.; 1770. máj. 18.; Prot. sess. 1756. jan. 17. 102 Prot. sess. 1788. jan. 20. No 113.; 1791. dec. 29. No 1368. 103 Prot. sess. 1733. márc. 31.; 1765. jún. 14.; 1769. jan. 9.; 1805. márc. 22. No 431.; 1842. ápr. 1. No 822. 104 Prot. sess. 1787. okt. 26. No 1083.; 1789. aug. 17. No 1066.; nov. 20. No 1556.; A város 1771-ben foglalkozott már a faiskola-létesítés gondolatával. Corr. buch 1771. jan. 28. 105 Prot. sess. 1821. nov. 16. No. 1806.; 1825. máj. 7. No 778.
