Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Kukoricatermesztésről viszonylag későn hallunk. 1815-ben a tanács 12 Ft büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy az éretlen kukoricát leszedjék. Meg kellett várni ebben is a tanács engedélyét. A kukorica ínséges években — a burgonyához hasonlóan — szintén kenyérpótlékul szolgált. 1847-ben a gabonahiány enyhítésére a város 500 mérő kukoricát vásárolt, „mivel a közönség nagy része kukoricalisztet fogyaszt".

67 A dohányról 1788-ban azt jelentette a tanács, hogy „a városban semmilyen fajtát sem termelnek". 1816-ban a helytartótanács a dohánytermesztés visszaeséséről ír, mire a város megjegyzi, hogy „ez a városban sohasem lévén divatban".

68 Széna, szalma A szénának az állattartás szempontjából volt jelentősége, ezért a városok még statútummal is szabályozták a kaszálást, a kazalba rakást stb. Nagyszombaton nem polgárok sem szénát, sem szalmát nem vihettek be a városba.

69 A széna fontos szerepet játszott Székesfehérvár mindennapi életében is. 1724-ben pl. 18 boglyáról történik említés a tanácsi réten, amelynek a munkadíja boglyánként 1 Ft 82 d volt. A város 24 Ft büntetés terhe mellett tiltotta a széna kivitelét. Egy öl széna 1730-ban 1 Ft 25 dr-t ért, a beszállítás fuvaronként 40 d-ba került. 1739-ben a tanács a széna begyűjtésére hívta fel a figyelmet, „hogy télen elég legyen belőle".

70 Előfordult, hogy a szomszéd uradalom kaszáltatott a Pénzverő völgyben. A tanács másnap kiküldte a kocsikat és elhordatta a lekaszált szénát.

71 A városi széna kaszálását mindig a tanács, rendszerint a gazdasági ülés (bizottság) rendelte el. Helyszíni szemlére is gyakran sor került, mint pl. 1798-ban, amikor az a hír érkezett, hogy a Maros tó kiszáradt és a helyén szénát akartak kaszálni. 1814-ben az alkamarás jelentette, hogy „a Maros és a Basa felé meg lehetne a szénát takarítani". A tanács felében kaszáltatta le. 1820-ban tanácsi küldöttség tekintette meg a réteket és megállapította, hogy „a mostani esős időkben a fű inkább nő. Ezért a kaszálást kevéssé halasztani kellene". A nehezen kaszálható helyeken megengedték az ingyen való kaszálást. Ha meleg volt az idő, a sarjúkaszálást kiadták. A lekaszált füvet nem mindig ették meg a város állatai, hanem eladták. Tiltották viszont a zöld búza levágását.

72 67 Prot. sess. 1815. szept. 4. No 1350.; 1834. aug. 18. No 1669.; 1837. szept. 29. No 1908.; 1847. jún. 2. No 2132. 68 Prot. sess. 1788. dec. 9. No 1755.; 1816. máj. 31. No 932. 69 Corp. stat. IV/2. 256. Trencsén 1609.; 549. Nagyszombat 1685. 70 Corr. buch 1724. júl. 18.; 1726. márc. 8.; 1729. jún. 14.; 1730. dec. 29.; 1939, júl. 10. 71 Prot. sess. 1747. jún. 14. 72 Prot. sess. 1777. jún. 20.; 1798. febr. 5. No 312.; ápr. 20. No 508.; 1814. aug. 4. No 1193.; 1820. jún. 9. No 1045.;jún. 17. No 1149.; aug. 19. No 1454.; 1824. máj. 1. No 769.; 1828. jún. 14. No 1096. 1829. júl. 12. No 1090.; 1835. aug. 10. No 1587. 9 Kállay István 129