Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
mint a búza — „a lakosság árpalisztet őrlessen, keverje azt búzaliszttel és szokjon hozzá az ilyen kenyérhez, hogy az éhínséget elkerülje". A molnároknak jó lisztet kellett őrölniök; és megtiltották a gabonakereskedést „szlovák gyümölcskereskedőknek, gazdáknak, görög és zsidó kereskedőknek". A gabonából csak akkor lehetett szeszt főzni, ha az emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Ilyen azonban ritkán adódott, hiszen a több éve a vermekben rothadó gabonát is megették. 31 Ha silány volt a termés, a tanács kötelezte a pékeket, hogy minél több gabonát szerezzenek be raktárra, de maga is vásárolt. 1805 novemberében pl. a tanácsülés közben jelentette egy tanácsos, hogy a piacon egy ember nagy mennyiségű zabot és árpát árul (mérőnként 2, illetve 3 Ft-ért). Az ülés azonnal megbízta a kamarást: nézze meg a terményt és ha megéri, vegyen belőle. 32 Rossz volt a termés 1816-ban is. A város a nádortól és a helytartótanácstól szigorú leiratokat kapott: a legkeményebb felelősség terhe mellett ügyelnie kell, hogy a legszükségesebb élelmiszerekben ne legyen fogyatkozás. A lakosokat felhívták, hogy kevés gabonájukat ne cseréljék el gyümölcsért, fa- és cserépedényekért stb., ne főzzenek belőle pálinkát vagy sört; a búzakereskedőket, hogy időről időre jutányos áron adjanak el raktáraikból a pékeknek és molnároknak gabonát; a tehetősebb polgárokat, hogy ne a helyi, hanem a távolabbi piacokon szerezzék be a szükségletüket. „Különösen ügyelni kell arra, hogy senki a pénzével ne éljen vissza, szegényebb polgártársait ne nyomorgassa azzal, hogy gabonát nyerészkedésre vásárol... A szegények serény munkával szerezzék meg élelmüket." 33 Székesfehérvár 1828-ban sem tartozott azok közé a városok közé, amelyek a gabonaszükségletüket egyedül tudták biztosítani. Az egy főre jutó szántóterület és az egy holdra jutó földjövedelem nagysága alapján nem is lehet az önellátást vagy a fölöslegtermelést feltételezni. 34 Az 1830^as évben ismét rossz termés volt várható. A helybeli császári-királyi élelmezési hivatal és a helytartótanács júliusban izgatottan érdeklődött a kilátások felől. A helytartótanács külön is felhívta a tanács figyelmét, hogy ne várja meg a nyomtatás végét, hanem szeptember végéig adjon információt. Ezt a városi kapitányi hivatal meg is tette. A helytartótanács októberben csaknem szó szerint ugyanazt rendelte el, mint — fentebb ~— 1816-ban. Kimondták viszont, hogy gabonával csak a kereskedők kereskedhetnek. 35 A további éhínség megelőzésére a magyar királyi kancellária 1832-től „életes házak" felállítását szorgalmazta, amelyekből szükség esetén segélyt lehetett nyerni. A polgármester azonban inkább kéregetéssel igyekezett a kérdést megoldani. A 31 Prot. sess. 1787. okt. 5. No 1010.; A gabonavermek az emberekre is veszélyesek lehettek, ezért statútum írta elő, hogy a száját be kell csukni. (Corp. stat. IV/2. 838. Kecskemét 1800). Székesfehérvár 1823-ban rendelkezett ügy, hogy „a búzavermek tulajdonosai ne hagyják nyitva a vermüket, mert betemetik őket". (Prot. sess. 1823. máj. 16. No 799.) 32 Prot. sess. 1805. nov. 19. No 1633. 33 Prot. sess. 1816. szept. 6. No 1469, 1471.; dec. 2. No 1975. 34 Bácskai 1981. 322. 35 Prot. sess. 1830. júl. 2. No 1104.; júl. 5. No 1113.; okt. 22. No 1685.
