Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1816-ban más módszerekkel próbálkoztak. A város 5000 Ft kölcsönt vett fel, amit — megfelelő biztosíték mellett — azoknak adott tovább, akik bevetetlen földet akartak megművelni. Ennek ellenére 1816 őszén sok búzaföld parlagon maradt. A tanácsnak hatalmában áll, hogy a gabona ínséget eltávoztassa — írták —, ezért a városi dobos és a városháza kapujára kitett hirdetmény által ki kell hirdetni, hogy akik még nem vetettek, kötelesek március 22-ig árpával vagy zabbal bevetni a földjüket. Ha addig nem vetik be — 4 Ft bérleti díjért — árpával és zabbal bárki bevetheti. Ebben a rendben némi változást hoztak a harmadik vetésforgó bevezetésével kapcsolatos viták. 15 Rendszeresen szabályozta a tanács az aratók bérét. 1695-ben élelemmel 25 d-t, anélkül 35 d-t, 1717-ben koszttal 3 (anélkül 4) garast, a kévekötő koszttal 4 (anélkül 5) garast kapott. Az 1740-es évektől — ekkor már a megyei limitatio szerint — nem pénzt, hanem gabonát kaptak. 1748- és 1756-ban pl. a tiszta búzából a 11., kevertből a 10. és tavasziból a 9. keresztet. 1768- és 1783-ban irtott búzából a 12., „valamivel alábbvalóból" a 11., kevertből a 10. és mindenféle tavasziból a 9. keresztet kapták. Az asztagmester 1821-ben naponta 1 Ft-ot, a rakok 50 kr-t kaptak. A megyei árszabást a városi kapukra szögezték ki. 16 A bérek meghatározása mellett a tanács igyekezett a munkaerőt is biztosítani a legfontosabb mezőgazdasági munkához, az aratáshoz. 1730-ban statútumot alkotott, amely szerint városi lakosok — 12 napi közmunka büntetés terhe mellett — nem mehettek idegenbe aratni. 1751-ben ez úgy módosult, hogy a lakosok vagy mesterlegények — 4 Ft büntetés terhe mellett — csak akkor mehettek idegenbe aratni, ha két-három hold gabonát a városban learattak. Ezt a bíróval kellett igazoltatni; utána mehettek idegenbe. Ez nemcsak a munkaerőhiányt mutatja, hanem azt, hogy a mesterlegények aratással is foglalkoztak. 1755—1765-re a büntetés 12 Ft-ra emelkedett. Az aratás idejét — a tizedszedők javaslata alapján — a tanács határozta meg. 17 A tarlózást és gereblyézést a tanács tiltotta, „mert nemcsak a tarlót szedik végig, hanem a keresztekből is lopnak". Ezért a tarlózást egészen megtiltották, a gereblyézést is csak Szent Mihály-nap után engedélyezték. 1825-ben a gazdák amiatt panaszkodtak, hogy a gereblyézés során a lakosok a nagy költséggel odahordott trágyát is elviszik. A tanács erre a gereblyézést minden időben megtiltotta. A szegény lakosok tüzelőjének biztosítására azonban a következő évben október 15-ig újból megengedték. 18 A cséplők 1726-—173 l-ben a téli gabona tizedrészéért, a nyárinak nyolcadrészéért végezték munkájukat. 1732-ben magyaróvári lakosok is csépeltek a városban. 1793-ban a cséplők bérében nem tudtak megállapodni. Ezért a tanács és a választott 15 Prot. sess. 1816. okt. 1. No 1673.; 1817. febr. 28. No 348.; 1818. márc. 2. No 308. 16 Corp. stat. V/2.328. Székesfehérvár 1695.; Prot. sess. 1717. júl. 9.; 1756. júl. 30.; 1768. júl. 23.; 1783. júl. 14.; 1796. júl. 28. No 1032.; 1821. aug. 4. No 1300.; Acta pol. et jur. 1748. aug. 3. No 73. 17 Corp. stat. V/2.452. Székesfehérvár 1730.; Prot. sess. 1751. máj. 14.; 1755. jún. 17.; 1765. máj. 29.; 1794. júl. 4. No 874. 18 Prot. sess. 1801. júl. 10. No 915.; 1825. febr. 28. No 299.; 1826. szept. 11. No 1373.
