Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
lerombolt háromjáratú városi malmot és téglaégető kemencét, valamint 50000 napszámot jelentett, amit a polgárság őrségben, előfogatban, kézmüben teljesített. A kár összegét 191186 Ft-ban jelentette a város. 3 A városban állomásozó helyőrség nemcsak biztonságot jelentett a városlakóknak, hanem azt is, hogy nem kellett maguknak falaik őrzésére szolgálatot teljesíteniök. így érthető, hogy 1724-ben, amikor bizalmas hír érkezett a helyőrség megszűnéséről, a város két küldöttet menesztett az uralkodóhoz azzal a kéréssel, „hogy nem megszüntetni, de inkább erősíteni kell a helyőrségeket". A kérés nem maradt eredménytelen, a kivonulás csak átmeneti volt. 4 1727-ben az új katonai parancsnok felhívta a tanácsot, hogy gondoskodjon az őrszobáról. A város ekkor a nádorhoz fordult, hogy a katonaság ne hagyja el a várost. A válasz az volt, hogy amíg az új helyőrség meg nem érkezik, a polgároknak kell az őrséget ellátniok. A tanács ezért 1733-ban polgári őrséget szervezett: a két kapunál hat-hat főt, a főőrségen két éjjeli őrt, akik az órákat is kiáltották. 5 1743-ban a katonai parancsnok a városban „a katonai fegyelem fenntartására" éjjeli őrjáratokat állított fel, amelyeket egyes polgárok szitkokkal halmoztak el és kővel dobáltak. A tanács ezért megbüntette őket. A következő évben újból Bécsben járt küldöttség azzal a megnyugtató hírrel tért haza, hogy a helyőrség kivonásától nem kell tartani. A város inkább vállalta a katonai terheket. 6 1775-ben a város megkereste báró Krasky katonai parancsnokot, hogy a kapukat korábban nyissák ki, mert az emberek későn érnek a munkájukhoz. Az 1779-ben érkezett uralkodói leirat szerint a nehéz hadihelyzet miatt nem tudta a katonaság a kapukat őrizni. A tanács ekkor három kapitányt jelölt ki, akik 100 alkalmas embert szedtek össze. Az őrségnek minden polgár 4 kr-t (ehhez szüretkor még egy kenyeret) fizetett. Az őrjáratoknak a katonai raktárak biztonságára is kellett vigyázniok. A török háború során kárt szenvedettek részére a városban pénzt gyűjtöttek, amit a budai fizetőhivatalban fizettek be. 7 1801-ben a fertálymesterek panaszt tettek, mert a polgárok és plebejusok vonakodtak éjjeli őrségbe menni. A polgárokat 6 Ft-ra, a plebejusokat 32 botra ítélték. 1805 novemberében az itt állomásozó zászlóalj elhagyta a várost, az őrséget a polgároknak és lakosoknak kellett átvenniök. „Erre kötelezi őket az esküjük is" — mondta a kivonuló katonai parancsnok. A városi kapitány a polgárokból szervezett őrjáratokat. 8 1805. november 18-án a püspök udvari praefectusa arról értesítette a tanácsot, hogy a franciák Pozsonnyal szemben, a Duna-parton gyülekeznek. A tanács úgy határozott, hogy maga gondoskodik a város biztonságáról, a fertálymesterek 3 Prot. sess. 1705. ápr. 4.; OL E 210. Mise. 38. tétel. No 1. 1703—1711.; OL A 10. Kanc. Insinuata cam. aul. 1713. No 29. 4 Prot. sess. 1724. márc. 10. 5 Prot. sess. 1727. ápr. 28.; 1733. dec. 1.; dec.. 17. 6 Corr. buch. 1743. mov. 15.; Prot. sess. 1744. febr. 28.; 1768. jan. 4. 7 Prot. sess. 1775. jún. 6.; 1779. febr. 8.; 1788. jún. 2. No 862.; 1792. nov. 30. No 1569. 8 Prot. sess. 1801. nov. 23. No 1549.; 1805. nov. 12. No 1598.
