Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

nokkal a visszatérők ügyét, s amennyiben valakivel kapcsolatban kérdések merülnek fel, tegyen felségelőterjesztést. A visszatérők feltalálható javaik visszaadhatok, káraik a Rákóczi-pártiak javaiból terítendők meg (amit ti. nem ment ezekből a hadak tartására). A Havasalföldére és Moldvára menekültek semlegeseknek tekintendők. A makacs Rákóczi-pártiak ellen a fiscus az erdélyi törvények szerint járjon el; ingóságaik (arany-, ezüstholmijaik és — a katonaság számára igénybe veendő — élés kivételével) a császárhűek kárpótlására fordítandók. A konferencia expediáltatta volna I. Lipót Kolozsvárt, ifi. BánfTy Györgyöt és fiait illető döntését azzal, hogy Bánffynak még további kárpótlást is ígért volna a város korábbi helyzetének visszaállításával őt ért veszteségért, a várost viszont azzal biztatta volna: mihelyst a nyugalom helyreáll, azonnal sor kerül jogai visszaállítására. I. József egészében jóváhagyta a felségelőterjesztésben foglaltakat.

264 Az 1707-es év mindkét ismert erdélyi konferencia-ülése e kategóriába tartozik. A május 2-i ülésre készült erdélyi udvari kancelláriai előterjesztés alapjául a Gubernium 5 felségelőterjesztése (1707. január 20., február 21., március 7., 14., 17.) szolgált. A Gubernium a következőket tárta az uralkodó elé: 1. Tige ezredes (majdan, tábornokként, Erdély főhadiparancsnoka) a segélyhaddal megérkezvén, készpénz és természetbeniek kivetését követelte (azzal fenyegetőzve, hogy még a csecsemőket is kiirtatja, ha nem kapja meg), s mikor a Gubernium azzal mentegetőzött, hogy az ellenség túlerőben van, pénzhiány stb. áll fenn, nem ígért irgalmat. A Gubernium tehát rendelkezést kért a katonasághoz, hogy kímélje a népet (marháit is, különben nem lesz mivel művelnie a földet). 2. Az országos kormányhatóság újra előadja az ország ismert bajait: a kuruc szabadságharc óta égetik az országot,

265 Herbeville serege minden rend nélkül éli ki Erdélyt, a lakosságot verik, kínozzák, úgyhogy a nép menekül — Herbeville lovasságának Erdélyből távozása után pedig újra kuruc hadak nyomulnak az országba, az aratás és a szüret tönkremegy, áru nincs a piacokon, a szebeni katonai parancsnok kíméletlenül bánik az odaszorult nemességgel, amely már korábban a hadseregnek engedte át ezüstjét, pénzét, s most el van adósodva, a kormányhatósági tisztek pedig 5 év alatt egynegyed évi fizetést kaptak. A Gubernium arra kéri az uralkodót: mielőbb adjon katonai segélyt, vagy másképpen szerezzen békét, s gondoskodjék hívei elégséges megélhetéséről, vagy engedje őket Havasalföldére költözni. 3. I. József rendelkezzék a katonasághoz, hogy az bánjon illően a polgári tisztviselőkkel, s ezeknek legyen módja Havaselvéről hozatni élelmet. 4. A katonai szervek ne akadályozzák a Guberniumot abban, hogy az rendelkezzék alárendeltjeihez. 5. Az ínséget fokozza, hogy a Vöröstoronyi-szorosban a szebeni katonai parancsnok és az ottani tiszt magas vámot szedett, s a havasalföldi fejedelem is. 6. Számosan vannak évek óta fogságban. A Gubernium érintkezésbe kívánt lépni velük, hogy tudja: kérik-e az uralkodó kegyelmét, de a szebeni parancsnok megakadályozta ezt. Az összeállítás 7—8. pontja a Gubernium alsó személyzetének fizetésével foglalkozik. A 9. pont bejelentette Keresztessi Sámuel guberniumi tanácsos és Simonfri Mihály ítélőmester elhalálozását, s egyben azt a kérést tartalmazta, hogy míg az elhalt Káinoki Sámuel helyére a rendek új kancellárt jelölhetnek, az Erdélyi Udvari Kancellária többi tagjai gyakorolhassák funkcióikat. Az összeállítás végére