Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Mindenekelőtt szót kell ejtenünk arról, hogy nyoma van ez időszakból egy tételes hatásköri szabályozásnak is. I. Lipót 1701. március 2-án úgy rendelkezett, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária a vallásügyben és a Diploma Leopoldinumban foglalt tisztségek ügyében nem expediálhat, ha az ügyet a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis előzetesen nem vitatta meg, s annak felségelőterjesztése alapján nem történt resolutio.

223 A valóságban az erdélyi konferencia hatásköre szélesebb volt ennél, az intézkedés azonban így is sokatmondó. Most már az ügykörök szerinti tárgyalásra térvén, első helyen a konferenciának az erdélyi országgyűlések tartásával kapcsolatos tevékenységét említjük. Bánffy György gubernátor 1702. december 4-én arra hivatkozva, hogy a soron következő országgyűlésen pereket is kell tárgyalni, tehát 1 hónappal az országgyűlés megnyitása előtt ki kell küldeni a meghívókat, tudósítást várt az Erdélyi Udvari Kancelláriától az iránt, hogy van-e már döntés az országtól követelt adóról, anélkül ti. nem kíván gyűlést hirdetni.

224 A Kancelláriát (sietős, 1702. december 13-i válaszából kitűnően) az Udvari Kamara már tájékoztatta, hogy mennyi adót vár I. Lipót Erdélytől, de közölnie kellett: nincs még rendelkezése rá, hogy ezt a Gubernium tudomására hozza. (A levél végén azonban mégis az áll, hogy 1 millióról van szó.) Addig is azonban, míg ily rendelkezés történik, Káinoki alkancellár tárgyal Harrach főudvarmesterrel, az erdélyi konferencia elnökével az országgyűlés megnyitásának időpontjáról, hogy a rendek ne várjanak hiába.

225 Itt tehát arról a (később is előforduló) gyakorlatról van szó, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária időnyerés végett a Konferenz elnökéhez viszi az eldöntendő ügyet, nem várva plenáris ülésre. 1703. szeptember 17-én viszont a konferencia ülése vitatja meg a Guberniumnak országgyűlés tartására irányuló kérését. A Konferenz nyilvánvalónak tartja, hogy az adott pillanatban nem lehet ezt egybehívni; így várni lehetne vele addig, amíg az 1704-i adóról való állásfoglalás megtörténik.

226 Többfelé tagolódó ügykör volt a kormányhatóságok tevékenységéé. A Guberniumot a már említett ügyeken túl (Szebenbe húzódása, illetményének kérdései) elsősorban Apor István tisztségeinek ügye érintette. Aport ti. az ország generálisának jelölték azzal a feltétellel, hogy lemond a (egyébként a Cameratica Commissio erdélyi tevékenysége s az azt szabályozó uralkodói rendelkezések révén formálissá vált) kincstartóságról. Az új tisztség elnyeréséhez királyi megerősítés volt szükséges. Az 1701. december 29-i konferencia-ülés azonban, teljesen meglepő módon, úgy foglalt állást, hogy Apor kinevezés függőben hagyandó, míg Johann Friedrich Seeau, az erdélyi Cameratica Comissio vezetője, aki rövidesen Erdélybe utazik, nem tárgyalt vele megfelelő utódjáról [!]. I. Lipót jóvá is hagyta ezt az álláspontot.

227 Apor rövidesen lemond a kincstartóságról; ezt a Gubernium 1702. március 19-én jelenti is, közölve meggondolásait: 1. Seeau-nak (az imént említett rendelkezés értelmében) meg kell állapodnia Aporral annak utódlásáról; 2. e tisztség egy napig sem lehet üresedésben a kincstár és a haza kára nélkül [!]; 3. a kincstartói tisztet a rendek jelölése és a Gubernium felterjesztése [!] alapján kell betölteni. Az uralkodó döntését várja az iránt, hogy elfogadja-e Apor lemondását, a rendek tegyenek-e jelölést a kincstartóságra. Az Erdélyi Udvari Kancellária kísérő előterjesztésében maga is helyesnek látná, ha I. Lipót a rendektől várna