Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

előterjesztései szerint) legalább határozzák meg a katonaságnak szolgáltatandó élés árát, s a hadak ezt készpénzben fizessék. Legfeljebb az adó befizetésének határidejét illetően ért el részsikert (1695. december 28.). Az erdélyi kancellár bécsi tartózkodása alatt tárgyalt kérdéskörök között az előbbiekhez hasonló súlya van a kincstári ügyeknek. Első helyen említsük ezek közt a kincstartó új instructiójának kérdését. Az 1695. december 19-i ülésről készült feljegyzésben csak címszószerü utalás van erre.

167 1 696. március 18-án viszont a vita fő tárgya a kincstartói instructio. Bethlen azt követeli, hogy az Udvari Kamaránál tartsanak összejövetelt (az osztrák udvari kancellár bevonásával) az utasítással kapcsolatos ellentétek elhárítására. A másnapi összejövetelen

168 Bethlen előterjeszti konkrét követelését: a) Ha szükség van (udvari) kamarai bizottságok küldésére Erdélybe, ezek az esetben, ha működésük a Politica és a Judicialia területét is érinti, csak a Gubernium és a kincstartó közbenjöttével hozhatnak döntést, b) Az adó behajtását, a kincstári jövedelmek és javak igazgatását, a számvételt illető ügyek a Gubernium részvételével intézendők. Minthogy a kincstartó sem intézheti ezeket a Gubernium kizárásával, a Gubernium se döntsön ilyen ügyekben a kincstartó nélkül. A kincstári ügyek vezetője legyen jelen a Gubernium legtöbb ülésén, a Gubernium üléseinek egy részét kincstári ügyek megvitatására kell fordítani.

169 c) A kincstartó a tisztán kincstári ügyek intézését maga irányítsa, a mixtákat (értve itt a Politica-, ill. Judicialia-elemeket is tartalmazókat) a Gubernuimmal közösen, d) Kincstári javak eladását vagy eladományozását illetően a kincstartó tájékoztassa az Udvari Kamarát a kérelmezők igényéről, érdemeiről meg a javak értékéről és állapotáról, és tegyen javaslatot. A Gubernium ily esetben jogosult ajánlást tenni. A donatiók az Udvari Kamaránál kerüljenek kiadásra.

170 A követeléseiről hozott határozatnak nincs nyoma. A Konferenz által tárgyalt többi kincstári ügyekről már kevesebbet mondhatunk. A pénzverés kérdése az 1695. december 19-i ülésen került elő. Bethlen követelései: három hónap szünet után végre lehessen az erdélyi pénzverőházban pénzt előállítani, s a rossz pénzt ki kell vonni a forgalomból. Döntésnek nincs nyoma. Az erdélyi rendek sóügyi panaszát (Vorster az erdélyi só árát tudtuk és beleegyezésük nélkül hadélelmezésre fordította) 1696. április 18-án tárgyalja a konferencia; az Udvari Kamarához utasítja az ügyet azzal, hogy feldolgozása után referálja a Konferenznél. A kb. féléves időszakban tárgyalt ügyek közül emeljük ki még a Thökölyemigráció hazatérni kívánó tagjaiét. Bethlen 1696. március 18-án azt követeli, hogy ezek megkegyelmeztetését teljes egészében a Gubernium hatáskörébe utalják: az emigránsok a Guberniumtól kérhetnek kegyelemlevelet, s azon múlik, hogy megadja-e ezt vagy sem.

171 Az 1695. novemberi—1696. áprilisi konferencia-ülések karakterisztikumát Bethlen Miklós s vele az erdélyi rendiség jelenléte adja. Az erdélyi kancellár érvényesíteni igyekszik a rendek követeléseit az új berendezkedést illetően (rangrend-problémák). Az erdélyi vezető elit követeléseinek (nemritkán a fejedelmi kori gyakorlat fenntartása igényének) ad hangot az erdélyi kormányszervek