Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
katolikusok követeléseire? A konferencia álláspontja 118 az, hogy egyházi javakat az uralkodó sem idegeníthet el, 119 egyáltalán tisztázni kellene, hogy mik a királyi javak, s addig hogyan igazgatták őket; a katolikus rendeket meg kellene hallgatni egyházuk jogállásáról és vagyoni helyzetéről. 120 Egyelőre annyi történik, hogy az erdélyi rendek követei, élükön az ország második főméltóságával, az ország generálisságára jelölt, tehát megerősítése esetén Bethlen Miklósnál magasabb rangú, de nála szerényebb képességű Bethlen Gergellyel, 1691. július 27-én kihallgatásra jelennek meg Kinskynél. Legfontosabb kérésük: biztosítsák a rendeket afelől, hogy II. Apafi Mihályt a császár megerősíti fejedelemségében, mihelyt az nagykorú lesz. További követeléseik: Erdélyt vegyék ki a Magyar Udvari Kancellária hatósága alól, s a cancellaria aulica (ez az Osztrák Udvari Kancelláriát jelenti) expeditióján át kapja a császár rendeleteit. Végül azt kívánják elérni, hogy Thökölyvel és híveivel szemben a Béldi Pál és társai ellen a Portára menekülésük (1678) után hozott törvényeket érvényesítsék. 121 Egy jó hónap múlva, 1691. szeptember 5-én az erdélyi követek lényegesen bővebb folyamodványt nyújtanak be (feltehetően az újabb erdélyi országgyűlés által Vass Györggyel utánuk küldött pótutasítás alapján): 1. II. Apafi Mihály megerősítendő fejedelemségében. 2. Hasznosabb és biztonságosabb volna, ha az országot egyelőre a fejedelmi tanács s nem gubernátor igazgatná. 122 3. A fiscalis javak (és a Thökölyemigráció tagjainak jószágai) II. Apafi Mihály vagy a fejedelmi tanács rendelkezése alatt legyenek. 4. Pereket ne fellebbezzenek az udvarhoz vagy a magyar országbíróhoz, hanem Erdélyben kerüljenek végső döntésre. 123 5. A Partium maradjon Erdély kormányzata alatt. 6. A székelyeket ne kötelezzék Erdélyen kívüli hadakozásra. 7. Az az évi téli hadellátásra követelt 400 ezer forintból kapjon csökkentést az ország. 8. A rendeknek maradjon meg a joguk a fő- és alsóbb tisztek választására, s ezek Erdélyben kapják meg a megerősítést, ne kelljen ehhez Bécsbe felmenniük. 9. Az Erdélyből elszökött jobbágyok visszaszolgáltatandók, befogadásukat meg kell akadályozni. 10. A debrecenieket kötelezni kell rá, hogy fizessék meg az erdélyi adóba tartozó részüket. 124 Az 1691. szeptember 11-i konferencia (csak Kinsky és Waldstein vesz részt rajta, Rosenberg-Orsini, Strattmann és Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg távolléte kifejezetten jelezve van a jegyzőkönyvben), már a szalánkeméni győzelem hírének vétele után, nagyon magabiztos. Vagy megkötik a békét, vagy nem — szól a határozat. Ha békét kötnek, a tartomány az uti possidetis-elv alapján a császárnak jut, s akkor rendezésének gondja a császáré, az lép a királyi és kincstári javak birtokába. (Itt már lényegében a fegyverjog elve jelenik meg.) Ha nem lesz béke, az a fontos, hogy a lázadástól elvegyék az erdélyiek kedvét. Amikor 1691. november derekán újra összeül az erdélyi konferencia, már ismét józanabb a hangvétel. A november 17-i, már ismét teljes összetételűnek tekinthető 125 tanácskozás úgy látja, hogy a Diploma Leopoldinumot az uralkodói ígéret szerint ki kell adni, fenntartva a jogot a katolikusok kérelmei és a császár 1691. augusztus 23-i döntése 126 megvitatására. 1691. november 23-án a konferencia már cikkelyenként vizsgálja a Diploma Leopoldinumot és az erdélyiek módosító javaslatait. December 12-én ugyanezzel foglalkoznak; továbbra is gondot okoznak nekik a katolikus rendek követelései. December 14-én az erdélyi követek újra 4* 51
