Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
pedig Thököly a magáéval! Bethlen Miklós pedig november 13-án, Badeni Lajos és a fejedelmi tanács enyedi megbeszélése után, újabb előterjesztéssel él a konferenciához. 112 Ebben sérelmezi II. Apafi Mihály megerősítésének elmaradását, s azt, hogy nem biztatták ezzel egyértelműen a jövőre nézve sem, 113 a kamara létesítésének tervét, azt, hogy a székelyek nem nyertek több szabadságot a változással, a szászok terheit pedig nem könnyítették meg. A létrehozandó új kormányzattal kapcsolatos követelményei: a Gubernium a kiadandó diploma rendelkezései szerint alakítandó meg, a gubernátor, az ország generálisa, a kancellár és a kincstartó tisztére, továbbá a fejedelmi tanácsban Teleki halálával és a Thököly-pártiak emigrálásával megüresedett helyekre megfelelő személyek állítandók be. A kincstári igazgatás irányító szerve ne kamara legyen, vezető tisztviselőjét kincstartónak vagy arendatornak 114 nevezzék. A létrehozandó Erdélyi Udvari Kancelláriát ne rendeljék a Magyar Udvari Kancellária alá — követeli. Kevésbé reális az az igénye, hogy az Erdélyből fellebbezett pereket az uralkodó jelenlétében 115 tárgyalják. (A személyi tényezők súlyát mutatja Erdély ekkori politikai életében, hogy meg kívánja intetni a korábban thökölyánus diplomata, most császári szolgálatban Erdélyben tevékenykedő Absolont, hogy Erdély diplomájának sérelme nélkül ügyködjék a császári érdekekért.) 116 A Diploma Leopoldinum első, 1690. október 16-i formájával és a körülötte Erdélyben lezajlott vitákkal itt nem foglalkozunk. Azt viszont jeleznünk kell, hogy Veterani tábornok, Erdély főhadiparancsnoka és Friedrich Falkenhain főhadbiztos, az 1691. eleji erdélyi országgyűlés királyi biztosa 1691. február 18-án jelentést tett az országgyűlés tárgyalásairól. A Diploma Leopoldinumot a rendek elfogadták — írták —, de legnagyobb részük titkon aláírt egy irományt, amely közben kíván járni II. Apafi Mihályért a császárnál. Jelentették, hogy a rendek Bánffy Györgyöt jelölték gubernátorul, Bethlen Gergelyt az ország generálisául, Bethlen Miklóst kancellárul; felvetették azonban a kérdést: a rendek által jelölt Haller János volna-e megerősítendő a kincs tartóságban, vagy Apor István? Részletesen ismertették a katolikusok országgyűlési követeléseit: püspökük ugyanolyan ellátást kapjon, mint más felekezetek püspökei, a katolikus egyháznak ugyanannyi kollégiuma legyen, mint a többi felekezeteknek, ugyanolyan szabadságai és haszonvételei (az egyházközségekig lemenőén), a városokban ugyanannyi templomuk legyen (ugyanolyan jövedelmekkel), mint más felekezeteknek. Veterani és Falkenhain jónak látták jelenteni azt az Absolontól kapott tájékoztatást, hogy bizonyos „kisebb tisztségek" (minora officia) is üresedésben vannak, amelyeket I. Lipót (a Gubernium megkérdezése után) betölthet. (Itt törvényhatósági főtisztségekről — főispánságok, székely székek főkapitányságai — volt szó.) A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1691. április 4-én csak röviden érintette a kérdéskört, 117 s csak 1691 második felében foglalkozott a Diploma Leopoldinum második, végleges formájával — akkor azonban, ha szünetekkel is, de nagyon intenzíven. Az 1691. július 23—24-i, kétnapos ülésen tárgyalják meg Veterani és Falkenhain 1691. február 18-i jelentését. A vita három kérdéskör körül folyik: 1. kell-e diplomát adni Erdélynek, s hogyan (jelen formájában-e vagy javításokkal); 2. mi a teendő a főtisztségekre jelöltek körül; 3. hogy reagáljanak a
