Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Erdélyből (vagy legalábbis Csákyt, Dunod tevékenységét pedig korlátozni kell).

86 Jó másfél héttel később, 1690. augusztus 10—15. tájt érkezett Bécsbe a Habsburgpárti erdélyi rendek 1690. augusztus 4-i segélykérő levele (Thököly támadási előkészületei már félreismerhetetlenek), amelyben azok egyben II. Apafi Mihály fejedelemsége s a Habsburg Birodalom és Erdély viszonyát szabályozó, 1686-i Haller-diploma megerősítését kérik. A konferencia ez esetben nem áll feladata magaslatán: amikor 1690. augusztus 31-én megvitatja a levelet, csak az érdekli: vajon milyen szándékkal írták?

87 (Nyilván valamilyen politikai zsarolásra vagy elszakadási kísérletre gondolnak.)

88 Közben azonban a helyzet Erdélyben gyökeresen megváltozott: Thököly győzött Zernyestnél, Erdély ura lett, rövidesen országgyűlésen választatta magát az ország fejedelmévé. I. Apafi Mihály tanácsurai azonban Kolozsvárra menekülnek az ifjú fejedelemmel együtt, s onnan indítják Bécsbe követül Bethlen Miklóst, a Habsburg Birodalom és Erdély kapcsolata újabb rendezésének kieszközlésére. Bethlen bemutatja megbízólevelét a császárnál, s az az erdélyi konferenciához utasítja a rábízóttak előadására. A Ministerialkonferenz Bethlennel folytatott hosszú tárgyalássorozata 1690. szeptember 16-án kezdődik. Az erdélyi fejedelmi tanács követe írásban nyújtja be a tanács kívánalmait: 1. A császár adjon további támogatást Erdélynek, űzze ki onnan Thökölyt.

89 A nép és egyes főrendek

90 ugyan Thököly mellé álltak, II. Apafi Mihály és a tanácsurak azonban („akikből a kormányzat áll"), a császár hűségén maradtak. 2. I. Lipót azt kívánta, hogy II. Apafi Mihályt Bécsben neveljék; ez azonban politikai bonyodalmakat és felekezeti izgalmakat válthatna ki.

91 A fejedelmi tanács tehát azt kéri: hagyják Erdélyben az ifjú Apafit, bízzák rájuk neveltetését, nagykorúságáig Erdély kormányzatát is. 3. Minthogy Thököly olyan török athnámét ígér, amelyben Erdély helyzetét és adóját

92 Bethlen Gábor korához hasonlóan szabályozzák, I. Lipót is adjon diplomát Erdélynek, hogy azt a császár hűségén lehessen tartani; erre nem elég a katonai erő.

93 A tanács konkrét követelései itt súlyosak. Egyrészt Erdély népének a portio és kvártély terhétől való megszabadítását kérik (az előterjesztés 4. pontjában még konkrétabban azt, hogy 1690/1691 telén császári katonaság ne táborozzék Erdélyben), másrészt azoknak a híresztelések keltette félelmeknek eloszlatását a diplomával, hogy Erdélyt idegenek fogják kormányozni, visszaállítják a katolikus püspökséget, behozzák a jezsuitákat, s eltörlik a fejedelmek donatióit. Végül sürgetik II. Apafi Mihály fejedelemségének megerősítését. Az előterjesztés utolsó (5.) pontja Thököly hívei birtokainak elkobzását és erdélyieknek való adományozását követeli.

94 Erről a pontról indult meg az alku, amely a Diploma Leopoldinum első, 1690. októberi variánsához vezetett. A mi feladatunk most csak az, hogy a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnak e kérdésben vitt szerepét végigkísérjük. Bethlen Miklós 1690. szeptember 30-án terjeszti az erdélyi konferencia elé a Diploma Leopoldinum első tervezetét. Ez az alábbiakat tartalmazza: 1. A császár tegyen ígéretet arra, hogy a négy bevett vallásfelekezet helyzete változatlan marad. A katolikusoknak Kolozsvárott és Gyulafehérváron templomot adnak át.

95 2. Erdély törvényei és szokásai, a Tripartitum, a szászok municipális jogai megerősítést nyernek. 3. A királyok és fejedelmek donatiói megerősítendők. 4. Az