Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
100 aranyat (végül is a szék 200 RFt-ra alkudja le az „önkéntes" adományt), Doboka megyében a Vasquez-ezred alezredese készpénzben és terményben együttvéve 1000 Ft-hoz közeljáró összeget (G.P 1737:68.). 38 Uo. 1737:69. 39 Uo. 1737:83. 40 Uo. 1737:175. 41 Uo. 1737:340. 42 Uo. 1737:230. 43 Egy ilyen tervezet talán a Guberniumtól származik. Ez jelentősen kevesebbet ajánl fel, mint amennyit a tisztek ténylegesen kizsaroltak 1737 első felében a lakosságtól (ezredesnek 500, alezredesnek 350, őrnagynak 250 RFt-ot stb. — még egyes századok altisztjeinek és legénységének is), de az országos összeg még így is 59460 Ft-ot tett volna ki. A rendek 1737. december 16-i tervezete ennél jóval kevesebbet kínál fel (még altábornagynak is csak 400 RFt-ot, beosztott zászlósnak az előbbi tervezet 50 RFt-jával szemben 12-t), s ezt is csak 1738-ra adta volna, a regulamentum sérelme nélkül, feltételek egész sorával. A tervezetet 1.: uo. 1737:481. 44 EK: AG 1737: 194. 45 Közel a kétszeresét követelte a tisztek számára annak, mint amit a rendek felajánlottak (G.P 1738:5.). 46 EK:AG 1737:208. 47 Uo. 1738:208. 48 G.P 1738:55. 49 Uo. 1735:439. 50 KrA :N 5—7. 51 EK: AG 1736: 17. 52 Uo. 1737:86., 132.; 1738:396.; 1739:186. 53 Kőváry László: Erdély története. VI. Kolozsvár 1866. 106—108.; Lukinich Imre: Az utolsó Rákócziak (Rákóczi—Emlékkönyv halálának 200 éves fordulójára. Szerk. Lukinich Imre). Bp. [1953] I. 282. A későbbiekben további, kevésbé jelentős személyeket is letartóztatnak. 54 G.P 1738:119. 55 Uo. 1738:169. 56 Uo. 1738:192. 57 Uo. 1738:200. (1738. június 17.) 58 Az 1738. július 29-i Konferenz-ülésről a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1738. december 23-i felségelőterjesztésében van szó (EK:AG 1738:434.). Az 1738. augusztus 13-i ülésről készült felségelőterjesztés: uo. 59 Mi sem mutatja jobban a Bornemissza—Haller-rezsim győzelmét, mint az, hogy míg 1738 augusztusában jelentős sikerként könyvelhette el az ügy tisztán katonai intézésének megszüntetését, most már azt tette kifogás tárgyává, hogy a katonaság egyáltalán részt vesz a vizsgálatban. 60 A felekezeti viták lehetőségének megszüntetése rendkívül fontos volt a Bornemissza—Haller-rezsim számára. Már a vizsgáló bizottság létrehozásakor helyet biztosítottak benne a református Bánffynak és az evangélikus Baussnernnek. Most újra szóvá tették ezt a kérdést, mert a katonai uralom létrehozásának kísérleteivel szemben szükségük volt a felekezetek (legalábbis bizonyos) egyetértésére. 61 EK : AG 1738:434. 62 G.P 1730:6. 63 Uo. 1730:331. 64 Uo. 1732:310. 65 Uo. 1733:257. 66 Uo. 1734:122. 67 Uo. 1733:27., 32. 68 Uo. 1733:32. 69 Uo. 1734:332. 70 EK: AG 1735:59. 7 ' Uo. (A nevek nem ismeretesek.) Az Erdélyi Udvari Kancelláriának az 1735. július 1 T-i Ministerialkonferenz-ülésen megvitatott előterjesztésének mellékleteiben külön szerepel még három
