Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

vagy többé-kevésbé jelentős bérlettel. Az utolsó kategóriába kisebb, de azért több száz holdas birtokok jövedelmével egyenértékű kincstári javadalmak bérlői tartoznak. Az új típusú bérlőknek közös jellemzője, hogy a marosportusi kocsmabérlőktől eltekintve valamennyien volt (vagy mint az ifjabb Neffzer) egyben leendő kincstári tisztviselők (Erdélyben vagy a Birodalom más országaiban); de aktív kincstári tisztviselők is vállalhatnak változatos méretű kincstári bérleteket (csak egyetlen ízben van nyoma, hogy az Udvari Kamara ez ellen felemelte a szavát). Nem túlzás, ha azt mondjuk: a kincstári jövedelmek körül forgolódó személyeknél nem könnyű nyilvántartani, hogy mikor a kincstár tisztjei (vagy éppen főtisztjei), s mikor a saját zsebükre dolgozó vállalkozók. 3. KINCSTÁRI IGAZGATÁS A kormányzat más ágaiban érvényes 1730-i korszakhatár a kincstári igazgatás területén nem áll fenn. Amit tehát itt elmondunk, az lényegében az előző korszakkal kapcsolatban megállapítottak egyenes folytatása. Az erdélyi országos kincstári igazgatás vezetője az 1730-as években már állandóan a cameralis director címet viseli. Az előző időszak utolsó directora, Andlern 1731 első felében felmentését kéri tisztéből,

276 az Udvari Kamaránál folytatja jelentős hivatali karrierjét, egy időben mint a Neoacquistica-ügyek vezető szakértője. Utóda a bérleti rendszer ismertetésénél több vonatkozásban is említett Samuel Franz Rebentisch (előzőleg, udvari kamarai tanácsosi ranggal, a temesvári kamarai igazgatóság tanácsosa).

277 Rebentisch kb. 2 és fél évig vezeti az erdélyi kincstári igazgatást; 1733/1734 fordulóján hal meg.

278 Utódát 1734. május 20-án nevezi ki az uralkodó, Heinrich Július Bannirius Gilleis udvari kamarai tanácsos személyében.

279 Gilleis (tekintetbe véve azt az akár hónapokra is terjedhető időszakot, míg egy cameralis director előzetes instruálás stb. után lejutott Erdélybe) nagyon rövid ideig lehetett az erdélyi országos kincstári igazgatás vezetője. 1734 végén vagy 1735 legelején halhatott meg; utána rövid ideig a korábbiakból ismert, ekkor udvari kamarai titkári rangban a Directiónál szolgálatot tevő Gebhardt látta el az országos kincstári igazgatás vezetését. 1735. február közepén ő is elhunyt. A Directio ideiglenes vezetése ekkor Csatári Nagy János József országos kincstári főpénztárnokra szállt.

280 III. Károly (1735. április 20-án) Johannes Petrus Arivabene udvari kamarai tanácsost küldi Erdélybe cameralis directornak.

281 Arivabene 1737 végén vagy 1738 elején hal meg. Utóda (az 1738. február 27-i uralkodói resolutio értelmében), a korábbi gyakorlat felújításaképpen, ismét a Neoacquistica-igazgatás egy ismert alakja lesz: Franz Christoph Schmidlin udvari kamarai tanácsos.

282 Az ő erdélyi kamarai igazgatósága már túlnyúlik korszakunk határán. A Cameralis Directiónak a director mellett működő állandó személyzete ebben az időszakban is szerény: egy udvari kamarai titkár, aki referensi teendői mellett szükség esetén a director helyettese is

283 és egy fogalmazó.

284 A Directiónak még ebben az évtizedben sincs rendszeresen működő tanácsa; ad hoc tanácskozásain az érdekelt — és elérhető — kincstári főtisztek vesznek részt.

285