Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

június 1-jei döntésével megszünteti a bérletet, és egyben kinevezi az ifjabb Neffzert a bérletben érdekelt területek harmincadigazgatóságának vezetőjévé.

248 Jacob Benedikt Neffzer erdélyi harmincadügyi szerepe ettől kezdve már igazgatási kérdés. e) A tizedek bérletei A hagyományosan bérben lévő tizedek bérletében nincs érdemi változás az 1730as években. A szász tizedeket 1730-ra 4500 forint készpénz és 3250 köböl búza fejében adják bérbe a szász natiónak.

249 Talán a bérösszeg alacsonysága volt az oka annak, hogy a kincstári szervek 1730 végén, amikor napirendre került a bérlet meghosszabbításának kérdése, komolyan foglalkoznak vele: meghosszabbítsák-e a szász natio bérletét, árverés útján adják-e bérbe a tizedet vagy (próbaképpen, néhány évre) maga a kincstár vegye-e át a szász tizedbérletek kezelését?

250 Végül is azonban 1731—1734-re újból a szász natio kapta meg a bérletet, bizonnyal azért, mert hajlandó volt szerény mértékben növelni a bérleti díjat.

251 A szerződés lejártakor az Udvari Kamara (1735. március 2-án) úgy foglal állást, hogy a jövőben a szász tizedeket kincstári úton veszik fel és adminisztrálják

252 — végül is azonban újra a szász natióval kötnek (2 évre) szerződést.

253 A magyar megyék tizedeinek bérletében sincs változás, legfeljebb annyi, hogy a korábbinál több nyoma van annak az előbbiekben is ismert jelenségnek, hogy egy-egy személy (birtokos úr vagy kincstári személy) egész törvényhatóság tizedeit bérli.

254 f) A sókereskedelem bérlete A sókereskedelem bérleténél a már jól ismert Philipp von Hoffnungswalddal találkozunk. Ő az 1730-as évek derekán veszi bérbe a sókereskedelmet a szabad királyi városokban és a szász székekben. Fel is emeli a só fontonkénti árát 1,5 krajcárról 2-re. 1736 júniusában a rendek kérik a bérlet megszüntetését s a só szabad kereskedelmének engedélyezését. A Cameralis Directio azzal a feltétellel menne bele ebbe, hogy a városok és mezővárosok vegyék magukra a sókereskedelmet.

255 Változás azonban nincs; a szász natio még 1737-ben is a bérlet eltörlését sürgeti.

256 g) Sóbányái fiscalis oeconomiák bérlete Bérbeadásra kerülhettek a sóbányák melletti kisegítő mezőgazdasági üzemek, az ún. fiscalis oeconomiák is. Először Széken találkozunk ezzel, érthetően, hisz ott a bányát magát az 1720-as évek második felében elöntötte a betört víz, s a bányák müvelhetetlenné váltak; így legalább a kisegítő gazdaságot próbálták hasznosítani. A széki fiscalitasokat Johann Christian Máderer sóügyi felügyelő veszi bérbe 1731ben, 4 évre (1735. április 30-ig), jelentős bérösszeg (évi 450 RFt) fejében. Ami valószínűvé teszi, hogy itt a tulajdonképpeni kisegítő gazdasághoz hozzászámí28 Trócsányi 433