Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
Tuma harmincadfelügyelő. 210 Nincs nyoma annak, hogy a kérdés a korszak végéig eldöntésre került volna. A másik nagy bányauradalom, a vajdahunyad-hátszegi a korszak kezdetén Steinhilbert kezén van. Bár bérleti díjhátraléka 1732. december végén 26 365 Ft 10 kr, 211 s az Udvari Kamara 1733 decemberében, tekintettel arra, hogy a bérlet rövidesen lejár, tájékozódni kíván a Cameralis Directiótól, hogy van-e más elfogadható bérlőjelölt, 212 a bérletet 1734 közepétől 1736 végéig, újabb 2 és fél évre, mégis ő kapja meg. 213 1737-től azonban a vajdahunyadi-hátszegi uradalomkomplexumban is egy, a fisco-Apafiana uradalmakéhoz hasonló „bérlet-administratori" 214 rendszer alakul ki; ezt a tisztséget akkortól legalább a korszak végéig a kincstári igazgatás-kincstári bérletek komplexumának egy másik mozgékony alakja, Philipp von Hoffnungswald viseli. 215 (Steinhilbert 1739 tavaszán hal meg.) 216 A dévai uradalmat az Udvari Kamara 1730. szeptember l-jén a halmágyi és tótváradgyai kincstári kerülettel együtt adja bérbe (1730. április l-jétől 1734. április l-ig) a Neffzer—Rebentisch-csoportnak (Wolfgang Conrad Neffzer magyar kamarai tanácsosnak, Jacob Benedict Neffzer udvari kamarai fogalmazónak és Franz Sámuel Rebentisch udvari kamarai tanácsosnak, a majdani erdélyi cameralis directornak), akikkel majd a Neoacquistica-harmincadbérletnél is találkozni fogunk. Az együttvéve megyényi terület (amelyből a szerződés kiveszi az ott Gundemayr Starhembergnek adományozott falvakat) bérösszege elég szerény: a dévai uradalomé 6 ezer forint, a két kerületé együtt 7 ezer forint. 217 A Halmágytótváradgyai kerület bérlete azonban már 1731-ben elválik Déváétól. Az Udvari Kamara ezeket 1731. május 19-én Matthaeus Salbeck erdélyi sószállítási pénztárnoknak adja bérbe (1731. április l-jétől 4 évre), évi 7 ezer forinton, s 1200 forintot kívánván még a tizedek átengedéséért, ezúttal is kivéve belőle Gundemayr Starhemberg falvait. 218 Salbeck bérletébe kerül bérlőtársként (nem ismert időpontban) Csatári Nagy János József. 219 A bérlet lejárta után a kerületek rövid időre kamarai igazgatásban voltak, az Udvari Kamara azonban 1737. január 15-én (az év január 1-jei hatállyal, 6 évre) újra bérbe adja őket „sub titula administrationis", tehát a fisco-Apafiana jószágok mintájára, egy, a 17. század végén Erdélybe telepedett, majd nemességet szerzett bulgár kereskedőcsalád immár tekintélyes középbirtokos nemesnek számító tagjának, Bibics Jakab Arad megyei alispánnak, bérösszegként és a tized vakságában mindössze 6600 RFt-ot követelve tőle évente. 220 A dévai uradalom szintén bérben marad a Neffzer—Rebentischbérlet végleges megszűnte után. 1735-ben és 1737-ben De Nicolát találjuk itt bérlőként. 221 b) Vaskohászat A vaskohászat bérleti rendszerének ismertetését az előző szakaszban ott hagytuk el, hogy Steinhilbert kezén van a vajdahunyadi kohók egy része és a sebeshelyi kohó, a Csulai családén pedig a vajdahunyadi kohók más része. Steinhilbert és Hoffnungswald között a váltás e vonatkozásban ugyanakkor történik, mint
