Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
Előbb azonban még lépjünk vissza 1706-ig, az 1705-i reform utáni első erdélyi konferenciáig. 1706 és 1713 (Savoyai Jenő első elnöklete) között két olyan konferenciát ismerünk, amelyek teljes összetétele ismeretes, három továbbinál van tudomásunk az ülések elnökéről s egy-két résztvevőjéről. A két előbbi (1706. május 14. 53 és 1707. augusztus 2. 54 ) mindegyikén Salm elnököl, mindkét ülésen részt vesz Seilern, Herberstein haditanácsi alelnök és Schlick főhadbiztos, csak az elsőn Káinoki Sámuel erdélyi alkancellár (1706. október 13-án meghal), 55 csak a másodikon Kinsky cseh főkancellár, Trautson, Gundaker Starhemberg, Guido Starhemberg tábornagy, Sinzendorff és a Bécsben tartózkodó Rabutin erdélyi főhadiparancsnok. A további ülések ismert résztvevői: 1708. szeptember 14.: Gundaker Starhemberg, Seilern, 56 1711. április 25.: Gundaker Starhemberg, 57 (1712. április 13. előtt): Trautson. 58 1713-ban már Savoyai Jenőt említik a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnökeként. 5. ÖSSZETÉTEL (1715—1740) 1715 márciusától a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis felségelőterjesztései, amelyek az ülések összetételét is közlik, többé-kevésbé teljességükben maradtak fenn (néhány esetben ülésjegyzőkönyvük is megmaradt). 59 33 ülés összetétele ismert. Maga a szám is meggondolkoztató: 1690—1691-ből 14 ilyen konferenciáról szólhattunk, 1693 elejétől 1695 áprilisáig 10-ről, 1695 októberétől 1697 áprilisáig 8-ról, a jó hét évből (amelyből másfél évet leszámíthatunk, hiszen 1692-ből nem tudunk megállapítható összetételű ülésekről, s 1695-ből is kiesik egy fél év) lényegében ugyanannyi erdélyi konferencia-ülésnek van nyoma, mint az 1715—1740 közti 26 évből. Egyelőre azonban ejtsük most ezt a szálat, hogy majd az erdélyi konferencia hatáskörének elemzésénél vegyük föl újra. Az erdélyi miniszteri konferencia összetétele 1715—1740 közt az előző 28 évvel szemben jóval nagyobb stabilitást mutat. Az elnöklet Savoyai Jenő és Philipp Ludwig Sinzendorff között oszlik meg. Savoyai Jenő 1715-től 1732. december 1 l-ig folyamatosan látja el az elnökletet (azt a két esetet kivéve — 1716. október 4., 1717. június 20. —, amikor nyilvánvalóan a török ellen harcoló seregnél van távol, s Trautson helyettesíti az elnöki tisztben), Sinzendorff pedig 1734. augusztus 26-tól a korszak végéig (minden esetben). A konferencia tagjai közt a rangelső Trautson; ő 1724. október 18-án bekövetkezett haláláig 60 minden ismert összetételű ülésen részt vett (mint említettük, két ízben az elnököt helyettesítve). Miután már 1705. augusztus 29., Salm lemondása és 1711. október 1. között viselte a főudvarmesteri tisztséget, 1721. október 15-től haláláig újra főudvarmester — ez a méltóság ekkor már azonban nem jelent valamiféle első miniszterséget, mint korábban. Szerepe van bizonyos központi pénzügyigazgatási szervekben (a rövid ideig működő Bancalkolleg gubernátora, majd az 1716-ban létrejött Finanzkonferenz rangelső tagja), de
