Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
hozni. (Pongrácz javaslatára a királyi táblának közvetlenül az uralkodó alá rendelésére nem reagált senki.) Vita alakult ki a tábla működése, az elnök helyettesítése, a szabadságolások és az üresedések betöltése körül is. A Deputatio véleménye szerint az esetben, ha az elnököt betegsége akadályozza az ítélethozatalnál való jelenlétben, vagy érdekelt a perben, a tábla rangidős ülnöke elnököljön. Átugorva most az elnök helyettesítése körül az országgyűlés és a Gubernium között kialakult kisebb (inkább fogalmazásbeli) vitát, Pongrácz György ellenvetéséről szólunk. A királyi tábla új elnöke felveti a kérdést: ha az elnök helyettesítésére van szükség, nem volna-e jobb, ha az maga jelölné ki helyettesét? 107 Az uralkodó által elfogadott szöveg a betegség vagy más törvényes akadály esetén való helyettesítésen kívül számba veszi az elnök elhunyta utáni helyettesítést is, s némi konzervatív éllel finomít a helyettes meghatározásán is: ily esetekben a tábla rangidős mágnás ülnöke elnököljön. Vitára adott alkalmat a királyi tábla elnöke és tagjai szabadságolásának kérdése. A Gubernium azt kérte, hogy az uralkodó hatalmazza fel őt ezek szabadságra engedésére (oly értelemben, hogy az ítélőmesterek és ülnökök esetében ezt ő és a táblai elnök együtt végezze). Pongrácz a magyarországi gyakorlatra hivatkozva azt igényelte, hogy az ítélőmesterek és ülnökök szabadságolásában ő maga járjon el. A Ministerialkonferenz javaslata némi finomításával az uralkodó úgy döntött, hogy törvényszak alatt, legfeljebb 4 hét időtartamra és Erdélyen belüli távozásra az elnöknek a Gubernium, az ítélőmestereknek és az ülnököknek a tábla elnöke adjon engedélyt, hosszabb időre Erdélybe való távozásra az elnök az uralkodótól kérje ezt, a többiek a Guberniumtól (az azonban legfeljebb két hónapra adhat). Erdélyen kívüli távozásra a királyi tábla valamennyi tisztségviselője az uralkodótól kellett hogy engedélyt kérjen (két hónapnál hosszabb időre Erdélyen belülre is). Könnyebben áthidalhatóak voltak az ellentétek az ítélethozatalhoz szükséges létszám kérdésében. A Deputatio, nyilván a meglévő gyakorlat ismeretében, azt javasolta, hogy az elnökön kívül legalább 1 ítélőmester és 6-7 ülnök legyen jelen ilyenkor (a fiscalis directort nem számítva), a Konferenz és javaslata alapján az uralkodó (az elnökön kívül) legalább 2 ítélőmester és 7 ülnök állandó jelenlétét tartotta szükségesnek (az instructio ennek biztosítását nemcsak az elnök feladatává tette, de a Guberniumévá is). A táblai tisztségekben levő üresedések esetén a Deputatio az idestova félszázados gyakorlatot kívánta fenntartani, amely szerint a Gubernium tesz ezekre jelölést, előzőleg kikérve ehhez az uralkodó engedélyét. Pongrácznak sikerült azt elérnie, hogy az instructióba belekerüljön: a jelölésnél kérjék ki a királyi tábla véleményét is, azt is terjesszék az uralkodóhoz a jelöléssel együtt. A királyi tábla jogkörével és jellegével kapcsolatban még néhány további kérdés merült fel. A Deputatio, az erdélyi törvénykezési gyakorlat ismeretében, javaslatot tett az olyan esetekben való eljárásra, amikor valakinek egyszerre két fórum előtt kellett vinnie perét. Erre a kérdésre sem Pongrácz, sem a Konferenz, ill. az uralkodó nem reagált, nem is került róla rendelkezés az instructióba. Pongrácz kívánt olyan értelmű uralkodói döntést kieszközölni, hogy amennyiben egy peres fél extraserialiter kívánja felvétetni perét, s ehhez uralkodói rendelkezést kér, az uralkodó előbb a királyi táblától kérjen tájékoztatást. A Konferenz, majd III. Károly úgy határozott, hogy az uralkodó ez
