Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
perben végső ítéletet hoztak. Végső ítéletre került egy Győrből beköltözött lány pere is, akinek érdekében a főhadiparancsnok járt közben. 100 A kategória többi perei elintézetlenek maradtak. A repulsio (vagy inhibitio) mellett indított osztályos perek kategóriájából 4 per került a seriesbe. Ezek közül a legrégebbi (1646-ban[!] indult) perben a felperesek per non venit ítéletet kaptak az alperesek ellen, egy 1701-ben indult perben egyezség jött létre, egy 1715-től tartó pert bizonyos hiba miatt leszállítottak, s az 1722-ben indult perben végső ítélet jött létre. A repulsio, inhibitio, exmissio (vagy nóvum) mellett indított birtok-, ill. 5 casusperek kategóriáját 17 per képviselte a seriesben (köztük két 17. századi). Közülük egyben egyezség jött létre, a többiekben előrelépés történt, de további törvényszakra halasztották őket. A többi birtok- és 5 casus-perek közül 58 per szerepelt a seriesben (1 közülük 1500-ban [!] indult, 3 pedig 1677 és 1691 között). Ebből 3-at vett fel a királyi tábla; közülük egyben egyezség jött létre, 2-t elhalasztottak, a további 55 in statu quo maradt. A jobbágyrepetitiósperek sorába nem kevesebb mint 321 per tartozott. Ezekhez a királyi tábla egyáltalán hozzá sem nyúlt. 101 Az összesen (a fiscalis perek tárgyalására fordított 10 napot nem számítva) 22 napig tartó törvényszak seriesében 483 per szerepelt hát — ebből végső ítéletre került 9, egyezséggel lezárult 3, a felperesek letettek két pert, egy perben per non venit ítélet született, 1 per leszállt, 1 pert visszaküldték alsóbb fórumra. A 483 perből 17-ben, jó 3%-ukban történt valami érdemi. Előadásunkban éltünk az 1500-ban, 1646-ban stb. indult perek riasztó jelenségének említésével. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy 1540 előttről ez az egyetlen eset maradt az 1731. novemberi—decemberi törvényszakra, az 1540— 1690-Í időszakból (a fejedelmi korból) 7 és az 1691—1711 közötti időszakból 10; együttvéve 1-gyel több, mint amennyit a törvényszak ellátott. Az óriási restancia az 1711 óta eltelt két évtizedből maradt — „hála" annak is, hogy a királyi tábla lényegesen rendszertelenebbül ülésezett, mint fejedelemség kori jogelődje. Nem lehetett vitás, hogy a királyi tábla megérett a reformra. Wesselényi István és a három ítélőmester még a törvényszak vége előtt, 1731. december 13-án tett két megszívlelendő, de az általános orvosláshoz természetesen nem elégséges javaslatot: 1. Az alsó fórumokról (a törvények szerint) csak a súlyosabb pereket lehessen fellebbezni, ezzel is könnyítendő a királyi táblán. 2. Gátat kell vetni annak a gyakorlatnak, amely szerint egyesek recursussal élnek perükben az uralkodóhoz, s királyi rendeletet szerezvén tőle, elsőbbséget szereznek fontosabb, súlyosabb perekkel szemben. így természetesen a hatalmasabbak kerülnek előnybe a gyengébbek rovására. 102 A helyzet azonban egyelőre nem változik. 1733 elején a Cameralis Directio a fiscalis perek tárgyalását gyorsítaná meg, követelve a Guberniumtól, hogy az az országgyűlés alatt 18 napot rendeljen a királyi táblának a fiscalis perek tárgyalására, s egyben jelezve: helyesnek látná, ha a tábla évi 3 törvényszakot tartana (6-6 hétig). 103 Fordulat azonban csak a rendek elnöke és a királyi tábla elnöke tisztének 1735.
