Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
tisztségbe, hanem bizonyos nagyúri allűrökkel is. Ehhez az életmódhoz katonai illetményei nem lévén elégségesek, közvetlen elődeinél jóval nagyobb discretiókra tartott igényt. A rendektől az év kora őszén az adó előlegezése miatt tartott concursusokon évente 12 ezer forint rendszeres discretiót kapott, a téli országgyűlésen ugyanígy rendszeresen évi 1000 dukátot. Újévre és névnapjára évi kb. 1800 forintot kapott székhelyétől, Szebentől, és 1000 forintot Brassóból. Szebentől ezen kívül évente néhány ezer tallér értékű terményt vett fel (bort, konyhájára szükségeseket, továbbá szénát és zabot lovai számára); ugyanennyi élést ajánlottak fel számára, évenként, a törvényhatóságok is az adókivetéseknél. Jelentős pénzösszeget kapott fő- és más nemesektől annak fejében, hogy támogatja kérésüket az udvarnál. „Elfogadta" nemesektől vagy helységektől a halászat jogát, egész halastavat is (téli halászatkor ezek jegének feltörésére a parasztnépet hajtották ki). Szebenszékben egy nagyobb területet feltiltott magának vadászterületül. Szeben mellett nagy konyhakertet tartott, melyet ingyen robottal dolgoztatott. Vizitációs körútjain minden törvényhatóságban kb. 100 aranyat vett fel ajándék címén (ezenkívül természetesen ingyen tartást magának és kíséretének). Jövedelmei közé tartoztak emellett az olténiai discretiók is (Olténia is az ő főhadiparancsnoksága alá tartozott), az ún. ingyen krajcárok neki jutó része — s az itt fel nem sorolható egyszeri discretiók stb. 6 Mindezek még magyarországi mértékkel mérve is egy nagyarisztokrata jövedelmei — Erdélyben aránytalanul inkább azok. Ő lesz tehát Erdély főhadiparancsnoka egy olyan időszak után, amelyben a katonai uralom elemei fokozatosan visszaszorultak. A másik fontos személyi momentum: 1731. december 14-én meghal Kornis Zsigmond, 7 1713 óta Erdély gubernátora. Nem tartozik a nagy államférfiegyéniségek sorába, 18 és fél éves kormányzása alatt nem találkozunk jelentősebb egyéni teljesítményével, kezdeményezésével — de helye üres. Nem ilyen súlyú, de azért az egész további időszakra hatással bíró egy harmadik személyi változás. Ioan Pataki erdélyi unitus püspök 1728 első felében meghal; helyére (némi huzavonák és az eredeti jelölésben első helyen szereplő Hodermanszki János József munkácsi unitus vikárius halála után) a Ministerialkonferenz 1729. január 25-i ajánlása nyomán Inochentie Micu-Klein kerül — I. Tóth Zoltán plasztikus kifejezésével „az előőrs", a modern erdélyi román nemzeti törekvések első nagy képviselője. A) KÍSÉRLETEK A TELJES KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN Kornis halálát követően a Diploma Leopoldinum rendelkezéseinek megfelelően az erdélyi országgyűlésnek kellene jelölést tennie a gubernátor megüresedett tisztére, és az uralkodó erősítené meg a jelöltek valamelyikét. A Birodalom vezető elitje már 1712—1713-ban is csak annyiban tartotta be ezeket a szabályokat, hogy az országgyűléstől kért jelölést, de aztán a gubernatori jelölésben egyáltalán nem 25 Trócsányi 385
