Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
1718: Dujardin ezredes 300 RFt-ot kap a tábornokoknak rendelt discretió-pénzből (uo. 1718:313.); br. Geyer ezredes szebeni parancsnoknak 400 RFt-ot fizetnek ki (uo. 1718:314.). A főhadiparancsnokság helyettes hadbírája „pro hic et nunc" 50 RFt-ot kap (uo. 1718: 149.). Rusch, a főhadiparancsnok titkára ez évben 300 RFt-ot kap, a továbbiakban (1725-ig bezárólag) 212 RFt 30 kr és 1000 Ft közötti összegeket (uo. 1718:59.). így folytatódik ez a sor a későbbiekben is. A legsúlyosabb tételt most is a magának a főhadiparancsnoknak jutó discretiók teszik. A Gubernium és a rendek több ízben foglalnak állást ezzel a visszás jelenséggel szemben — egyenlőre minden eredmény nélkül. 362 G. P 1712:319. 363 Értékét további, részletes forráskritikai vizsgálatok lesznek hivatva megállapítani. 304 Uo. 1717:114. 365 „Observaltassanak az Conscriptiók és ki-ki az Connumeratio szerént proportionate contribualyon" — olvassuk a székely natiónak az 1717. eleji országgyűlésen benyújtott sérelmi iratában (uo. 1717:490.). 366 Uo. 1717:117. 367 Uo. 1718:47. 368 Uo 369 Uo. 1718:94. 370 Ennek forráskritikai értékelése még szintén várat magára. 37 ' Uo. 1725:369. 372 A magyar megyék javaslata (1730. június 16.): Az adóösszeg 34,5%-át vállalja a magyar natio, 16,5%-át a székelyek, 39,5%-át a szászok és 9,5%-át a taxális helyek (és egyéb különleges adózású területek, ill. testületek). A székelyek javaslata (1730. június 17.): 36%-ot vállaljanak a megyék, 15%-ot a székelyek, 40%-ot a szászok és 9%-ot a taxális helyek (stb.). A szász javaslat (1730. június 17.): 38% essék a megyékre, 18% a székelyekre, 34% a szászokra és 10% a taxális helyekre (stb.). A taxális helyek és a különleges adózásúak csoportja ebben a helyzetben a legjobbnak tartaná a korábbi adózási arányok fenntartását. Az álláspontok eltérései tehát jelentősek: A megyék: 34,5—38%, a székelyek: 15—18%, a szászok: 34—40%, a taxális helyek (stb.): 9—10%. Ebben a helyzetben a magyar megyék tesznek egy végső engedménynek (finalis condescensio) szánt javaslatot (1730. június 17.). Eszerint: A megyék 36%-ot, a székelyek 16,5%-ot, a szászok 38%-ot, a taxális helyek (stb.) 9,5%-ot fizessenek. A magyar natio tehát, eredeti javaslatához képest, 1,5%-ot átvállalna a szászok adójából. A javaslatok: uo. 1730:167.
