Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
Lengyel-, Oroszországba vitt áruk tranzito-vámja szintén 3% volt. A „török" kereskedők a Habsburg Birodalomban kicsinyben csak vásárokon árusíthattak, azokon kívül csak nagyban. Az általuk a Habsburg Birodalomban vásároltakat a Birodalomban csak a rendes vám utólagos fizetése mellett árulhatták. 304 Az 1719-i instructio: Thes.: AG 1719:15. Megjegyzendő: uo. 1725:27., ill. 1727:1440. sz. alatt találhatók még harmincadfelügyelői instructiók. Ezek datálása körül azonban kételyeink támadtak: 1. Mindkét instructio keltezetlen (s minthogy ezt az iratanyagot az 1770-es évektől kezdődően újrarendezték, jelenlegi jelzetük nem feltétlenül mértékadó). 2. Szövegük azonos; így feltehetően egyetlen instructióról van szó. 3. Az instructio szövegében számos helyen szerepel a Thesaurariatus említése (a legtöbb esetben nem betoldásként). így a szöveg 1742 utáni kell hogy legyen. 305 Thes.: AG 1712:37. 306 A birodalmi tarifaváltozások erdélyi érvényesülésének kérdése további kutatásokat igényel. 307 Az 1718. tavaszi országgyűlésen a vármegyék jelzik, hogy maguk, saját kebelükből akarnak arendae perceptort állítani. A Gubernium jelzi nekik a kincstári igazgatás válaszát: az nem ellenzi ezt, de megköveteli, hogy a vármegyék megfelelő biztosítékokkal rendelkező birtokos nemest állítsanak be e tisztségbe, s feleljenek is érte (rossz gazdálkodás, sikkasztás esetén javaikból térítsék meg a kárt, vagy maguk fizessék ki). A rendek válaszukban jelzik, hogy a megyék maguk is megfelelő vagyonnal rendelkező birtokos nemeseket kívánnak a tizedbérlet-pénztárnoki tisztségbe — de az arendae perceptor fizetése 30 forint, jószágos nemes ennyiért nem vállalja. A tizedbérlet-pénztárnokok évi változtatását javasolják. (G.P 1718:87.) A kérdés további menete nem kísérhető nyomon. 308 EK: AG 1715:80 (A Gubernium 1713. augusztus 10-i felségelőterjesztésében.) 309 1 7 1 4 február 9-én fiscalis directorként ír alá egy véleményezést. (Thes.: AG 1714: 1.) 310 EK:AG 1715:80. 311 Thes.: AG 1726:25. 312 Uo. 1728:330. 313 Egy 1719-i kimutatás szerint rajta és ügyészén (Halmágyi Mihályon) kívül négy írnok dolgozik a Directoratuson. A szerv fizetése meglepően magas: a directoré a kétszerese a rangban felette álló királyi táblai ülnökének, az írnokoké több mint háromszorosa a guberniumi írnokokénak. (Uo. 1719:10.) 314 1712-ben ott szerepelt ez a sérelem a III. Károlyhoz küldött követségnek adott instructióban (G.P 1712:16). 1717-ben a magyar natio és a Partium javasolja azt, hogy a sóaknai tisztségekre kerüljenek a haza fiai, akár a jelenlegi, extraneus tisztekénél alacsonyabb fizetéssel, ami a kincstárnak külön hasznot jelentene (uo. 1717:114.). 1722-ben előbb a rendek teszik ezt szóvá (február 19-i sérelmi iratukban általában beszélve a tisztségekről, de bizonyos konkrét sérelmekből láthatóan a kincstári tisztségeket értve). A Gubernium előbb azzal nyugtatná meg őket, hogy az uralkodó szándéka is erdélyiek alkalmazása e tisztségekre, és saját támogatását is ígéri (uo. 1722:43.), majd Haan halála után maga is ajánlja erdélyiek kincstári tisztségekre való alkalmazását (1722. június 22-i felségelőterjesztésében), azzal érvelve, hogy az Oeconomica jelenleg már jó rendben van, s Haan halálával egyébként is üresedésben van a kincstári igazgatás vezetése, a többi kincstári tisztségekben pedig igen kevés az erdélyi (uo. 1722:135.). 1724—1725-ben sorozatosan találkozunk ezzel a rendi követeléssel. Szóvá teszi 1724ben a magyar natio, „cameralis és egyéb" szolgálatra egyaránt megfelelő haza fiait kívánva alkalmaztatni (uo. 1724:534.), de külön a székelyek is, ők a közigazgatási és kincstári tisztségekre egyképpen várva alkalmas haza fiainak kinevezését (uo. 1724:323.), meg a rendek egésze is, csak a kincstári tisztségek vonatkozásában (uo. 1724:506.). 1725-ben a rendek mindenféle királyi tisztségre („ad omnia Regalía officia") követelik az erdélyiek alkalmazását (uo. 1725: 369.). 1726. január 30-án a Gubernium maga sérelmezi azt, hogy a kincstári tisztségekben (az Apafi-jószágokbari) nem erdélyieket alkalmaznak (EK: AG 1726:6.) — Ministerialkonferenz és az uralkodó válasza (ha egyáltalán van): a megfelelő haza fiai alkalmazandók. 315 G.P 1712:316. 316 EK:AG 1712:80. 317 Az Erdélyi Udvari Kancellária, őt ajánlva református ítélőmesterül, precendensül hivatkozik is Sárosi János esetére — guberniumi tanácsosság az ítélőmesterség együttes viselésére (uo.). 318 Őt is a Kancellária javasolja a hármas jelölésből (uo.). 319 Uo. 1713:10. (III. Károly 1713. március 31-i rescriptumában.) 320 Uo.
