Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

251 1728. április 12-én ily minőségben ír alá egy nyugtát (Thes. : AG 1728:386.). 252 Uo. 1720:44., 1722: 18., 1726:47. 253 Haan róla (1712. augusztus 1-jei jelentésében az Udvari Kamarának): uo. 1712:33. 254 1712. augusztus 4-i kelettel fennmaradt egy összeállítás bizonyos kincstári tisztviselők 1703 előtti elszámolásairól (uo. 1712:51.). 255 Uo. 1714:6. 256 Uo. 1712:47. 257 írnokként Morsany János működik mellette (uo. 1719: 10.). 258 Uo. 1720:62. 259 Haan (és hivatali utódai) területi hatásköre a pozsareváci békétől Olténiára is kiterjedt, egészen annak elvesztéséig. 260 Uo. 1721:8. 261 Az udvari kamarai rendelet szövegébe itt nyilvánvaló tollhibából került a „rézbeváltás" kitétel; ilyet Erdélyben nem ismertek. 262 így feltehető, hogy Weith és Nagy János került a két számtisztségbe, s onnan vezetett Nagy János útja a kincstári főperceptorságba. 263 Uo. 1721: 7. 264 Fennmaradt példánya (uo. 1724:12.) keltezetlen. 205 Az ilyen ismétlések nem voltak ritkák a kor Habsburg-kormányzatának terjedelmes utasításaiban. 206 Ezek az alábbiak voltak: a) universale repertórium (ebbe kerültek be a tisztek számadásai, évről évre a mellékletek feltüntetésével, a számadás időpontjának jelzésével), b) protocollum (ebbe vezették be a számadó tiszteknek a számvevők kifogásaira adott válaszait — dilucidatiók, superdilucidatiók —, továbbá a számadások kivonatait). Ez a két számadáskönyv lényegében a számviteli munka egészét rögzítette. Kötelező volt azonban vezetni még c) liber connotatiumot (ebbe jegyezték fel, hogy kiktől kapták meg a számadást, ill. kik nem az erdélyi kamarai számvevőség elé terjesztik ezeket), d) liber inscriptionumot (ez a hatósági instructiók és a számviteli munkáknál szükséges jogbiztosító iratok — szerződések, zálogosítások stb. — másolatát tartalmazta), e) liber reversaliumot (kincstári tisztek reversalisainak, cautionalisainak stb. másolataival), f) liber signaturarumot (a hatóság irattárának kölcsönkönyvét). Megjegyzendő: ma már eldönthetetlen kérdés, hogy e könyvekből mit vezettek ténylegesen. Az exactoratus Cameralis levéltárának korai anyaga ti. csak töredékesen maradt fenn. 267 Az instructio: Thes.: AG 1724: 12. 268 Uo. 1726:47. 209 Az Udvari Kamara 1726. február 22-én Viechterhez intézett rendeletében „az újonnan kinevezett Somogyi számvevö"-ről ír (uo. 1726: 51.). 270 Uo. 1726:66. 271 Uo. 1726:232. 272 A parajd-sófalvi bánya jogi helyzete a fejedelmi korszakban és az 1690—1708-i időszakban egyaránt speciális volt; nyilván azért nincs említés róla az utasítás szövegében. Arra azonban nem találtunk magyarázatot, hogy Szék miért maradt ki. 273 Az instructio foglalkozott még a sóeladás, a sóár, a nemesi só kiadása és a sócsempészeti ügyekben követendő eljárás bizonyos kérdéseivel. Szövege: Thes. : AG 1711: 51. 274 A bérbeadás kérdésére nézve 1. a sóügyi felügyelőnek bizonnyal Haan által adott 1712. január 1-i instructióját (EFL XVI. 1: 7:62.). 275 Uo. 276 Neve Pretzner formában is előfordult. 277 1707 szeptemberében Rabutin hadtestének fuvarozási biztosa (veldt Prouiant Pferd und Ochsen Fuhrwesen Directions Commissarius). (EFL XVI. 1: 8:68.) 278 Haan 1712. január I-én Mayrhofferhez intézett rendeletében így említi (a sóperceptorok felsorolásában). (Uo. XVI. 1: 8:62.)