Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
155 G.P 1711:534. 156 Uo. 1714:321. 157 Uo.; Thes: AG 1714:45. 158 G.P 1715:65. 159 Thes.: AG 1718:42. 160 Commissio in Transylvanicis. 161 Thes.: AG 1718:43. 162 Uo. 163 AvuG Fasc. Rot 31. (A Commissio Neoacquistica 1719. június 30-i ülésének jegyzőkönyvében.) ,64 KrA:N 75. 105 Különböző, pontosabb keltezés nélküli sérelmi iratokban (G.P 1724:506., 534.) több ízben találkozunk a borbehozatal eltiltásának követelésével — annál is inkább, mert a behozatal lenyomja a hazai árakat, s ezzel károsítja az erdélyi bortermelőket. A rendek csak nagy szükség esetén engedélyeznék a bor behozatalát. A sertésbehozatalra ugyanez áll. Új eleme a kérdésnek az, hogy a rendek a marhaAe/íozaía// is korlátoznák: az idegen marha ti. olcsó, s így behozatalának hatása az erdélyi termelőkre ugyanaz, mint a boré. 166 L. erre a szerző „Rendi gazdaságpolitikai tervezetek Erdélyben (1711—1761)" c. tanulmányát. 167 Felterjesztése keltezetlen, feltehetően csonka — talán 1712 nyarán a kincstári gazdaság ágazatait számba vevő jelentéseivel egyidőben készült. 168 Haan láthatólag nincs tisztában azzal, hogy a szebeni görög companiába Erdélyben állandó lakos görögök tartoznak. 169 Az erdélyi kincstári igazgatás vezetője ez esetben sem tudja, hogy e privilegizált compania tagjai Erdélyben honosak. 170 Kémkedésre, ill. diplomáciai okmányok továbbítására a 16—17. században és még a 18. század elején is minden államhatalom felhasználta a foglalkozásuk révén több országban mozgó kereskedőket — így aztán nem ritkán akkor is ellenük szegezték a kémkedés vádját, amikor ennek nem volt alapja. 171 Az ekkor még török kézen lévő Bánátban valóban folyt kereskedelem az erdélyi higannyal, de a Habsburg Birodalom központi kormányzatának tudtával, annak ellenére, hogy a Birodalom összes higanyjövedelmei el voltak zálogosítva Hollandiának, a spanyol örökösödési háborúban nyújtott kölcsön fejében. Haannak tehát jogalapja lehetett az esetleg valóban higanyt csempésző gyulafehérvári zsidó kereskedőkkel szembeni vádra — erkölcsi alapja kevésbé. 172 A fogalmazás szerint csak a szebeni görögök helyett, de a szöveg egészét tekintve ez nyilván az összes károsnak ítélt kereskedőkre állt. 173 Haan felterjesztése (Steinville toldalékával): Thes. :AG 1712:65. 174 Uo. 1712:5. 175 Az erdélyi bulgárokra 1. a szerző két tanulmányát: Bulgarische Siedlerkolonien in Siebenbürgen 1690—1848. Bulgárián Historical Review, 1979. 4. sz. és Az erdélyi bulgár kolóniák jogállása (1690— 1848). (Kézirat.) 176 Az erdélyi örményekre 1. „Az erdélyi örmények jogállása a Diploma Leopoldinum korában (1690—1848)" c. kéziratos tanulmányunkat. 177 „Egyéb rendbéli Contribuálandó szamélyekis, úgy mint: Görögök, Sidók és örmények, az mi Sublévámenünkre, mint ennek előtteis fordíttassanak" — követelik a székelyek az 1718. tavaszi országgyűlésen (G.P 1718 :47.). Abban a felségfolyamodványban, amelyet Mártonffi püspök nyújt be a rendek nevében, szerepelnek a rendeknek az örmények és bulgárok köztehermentességével kapcsolatos sérelmei is (uo. 1719: 434.). Minthogy Bécsben az ügy intézése elhúzódik (vegyes bizottság elé kerül), a Gubernium és Haan 1719. május elején az uralkodó döntéséig úgy egyezik meg a szamosújvári örmények, továbbá az alvinci és dévai bulgárok adójáról, hogy kincstári censusuk (évi 10 forint családonként) felét az országos pénztárba fizessék be az adó helyett (uo. 1719:167.). 1724-ben Gyergyószéknek a gyergyószentmiklósiak elleni panasza iniciálja az egész székely natio követelését. A gyergyószentmiklósiak a panasz szerint a szék minden beneficiumával élnek, kocsmát, mészárszéket tartanak, földet is művelnek, „majd mindenféle manufactura" [ezen itt kézművesség értendő] „általok megjen véghez", az ő kezükben van a kereskedelem, de a székhez adózni nem akarnak (nyilván arra hivatkozva, hogy ők az ebesfalvi örmény companiához tartoznak). A székely natio kiterjeszti a követelést a görögök, zsidók, bulgárok és rácok székhelyük szerinti megfelelő mértékű adózásra (uo. 24* 371
