Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
Haditanács hozta 1727. május 15-én az Erdélyi Udvari Kancellária tudomására, azzal, hogy az készitse el a szükséges expeditiót.) (EK : AG 1728:68.) 94 G.P 1721:15. 95 EK: AG 1725:42. 96 G.P 1721:232. 97 Uo. 1725:11. 98 Uo. 1725: 19. 99 Uo. 1728:19. 100 Uo. 1722:76. 101 Ő szerzi meg Mikes Kelemen zágoni jószágát, annak 1717-i országgyűlési megnotáztatása után (Thes.: AG 1719:6.). Felkutatja a fiscus jogát Sólyomtelkére, amelyet az ifjabb Bánffy György birtokol, s aztán bejelenti rá igényét, ha azt a fiscusnak Ítélnék, amit Haan, az erdélyi kincstári igazgatás vezetője, támogat is. (Thes.: AG 1721:15.) Kérdés, hogy Sólyomtelke vagy valamelyik más fiscalitas-e tárgya annak az 1726-i kérésének, amelyben bizonyos (meg nem jelölt) általa denunciált fiscalitasok ilyenkor a bejelentőnek járó 1/3-át kéri. A Subdelegatio Neoacquistica ezt megadhatónak tartja. (KrA:N 338.) Sólyomtelke végül is nem lesz az övé; az Universalbankalitát 1727. június 21-én a helység fiscalis voltának bizonyításáért, amely a kincstárnak 4629 forint 40 krajcár nyereséget jelent, a tertialitas helyett 1000 forintot utaltat ki neki (titulo remunerationis). (Thes.: AG 1727:1217.) Bizonnyal elsősorban erdélyi udvari kancelláriai tisztviselőként magánszemélyek ügyeiben való eljárás fejében jut olyan készpénzjövedelemhez, hogy ő lesz a bécsi tartózkodása alatt eladósodott II. Apafi Mihály egyik legjelentősebb hitelezője. A lemondatott fejedelem 20564 forint 3 krajcárral tartozott neki (1712 végéig 10%, onnan kezdve 6% kamatot fizetve neki). (Thes. :AG 1718:25.) 102 L. erre nézve a Gubernium 1714. június 6-i levelét az Erdélyi Udvari Kancelláriához (EK: AG 1714:44.). 103 Steinville több ízben a „Classis Gubernialis"-hoz címzi megkereséseit (1715. szeptember 25.: G.P 1715:280.; 1716. február 26.: uo. 1716:32. stb.). 104 EK: AG 1717:58.; G.P 1718:640. 105 G.P 1718: 166. 106 Uo. 1719:2. 107 „Personae Guberniales." Ebbe nyilván a titkárok is beleértendők. 108 Uo. 1719:28. 109 „Concloditur Consiliariot in loco Residentiae Gubernialis extra Ferias praesentes esse debere" (G.P 1724:198.) 110 Uo. 1727:263. 111 1728. június 11 -én, Antalfi katolikus püspök, első tanácsos elhunyta kapcsán ír az Erdélyi Udvari Kancelláriának ,,a' Gubernialis Urak közzül gyakran sokaknak beteges allapotja"-ról, ,,a' feles szamai betegeskedő Gubernialis Uraknak nem fungalasok miat" a közszolgálat hátramaradásának veszélyéről (uo. 1728: 187.). 112 EK:AG 1722:61. 113 Thes.: AG 1712:33. 114 I. József 1710. november 26-án nevezi ki ez utóbbi tisztségre (EK: AG 1710:51.). 115 A Gubernium 1713. augusztus 10-i felségelőterjesztése a jelölésről. EK.AG 1715:80. 116 Uo. 1713:51. 117 Uo. 1713:65. 118 Az Erdélyi Udvari Kancellária 1718. október 6-i felségelőterjesztésében tisztségére való tekintettel ajánlja báróságra (Bornemissza névvel és a „kászoni" név mint előnév megtartásával). III. Károly resolutiója: „piacet". (EK : AG 1718:109.) 119 Legfontosabb szerzeménye Görgény uradalma (1718 augusztusában), akkori állapotában 6 egész falu, továbbá birtokrészek 11 más faluban és külön megnevezve a Mocsár nevű erdő. Az alkancellár zálogjogon kapja meg ezt (25 ezer RFt-ban), azzal a megkötéssel, hogy az ottani (egykor kincstári) sóbányát nem nyithatja meg újra (EK: AG 1719:82.). A görgényi uradalom értékét továbbnöveli, hogy zálogbirtokosa 1721-ben országos vásártartási jogot szerez Görgényszentimrének (évi 2 alkalommal) és Magyarbölkénynek (évi l-re). (Uo. 1721:25.) Ismeretes, hogy Görgényszentimrén nagyméretű kastélyt építtet fel. Birtokokat szerez ezen az uradalmon kívül Hunyad megyében stb.
