Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
fejedelemség kori kisebb kancellária legmagasabb deáklétszámának. Az ítélőmesteri deákoskodás a jogi képzettség szerzésének fontos lehetősége lévén, számos vagyonosabb középbirtokos nemesifjú is található köztük. 351 Néhány esetben korábbi jelentős jogászok utódai sejthetők a nevek mögött. 352 A királyi tábla az 1712—1730-i időszakokban is törvényszakokban működött. 353 Feladatai végzésében nem ritkán akadályozták létszámgondjai (üresedések, az ülnökök elbetegesedése stb.). 354 A perek seriesei készítésének azok a szabálytalanságai, amelyekről már az 1690—1708-i időszaknál is beszámoltunk, a most tárgyalt korszakban is fennállottak. 355 Az igazságszolgáltatás (benne a királyi tábla működése) reformjának igénye mindjárt a korszak kezdetén felmerült. A központi kormányzat a kezdeményező. Az 1713. március 31-i keltű országgyűlési királyi előterjesztésekben ott szerepelnek az erre vonatkozó követelések: 1. a rendek találjanak módot az igazságszolgáltatás meggyorsítására (a királyi táblától le a falvak bíráskodásáig); 2. a perek felvételének sorrendjében ne legyen tekintet személyekre és felekezetekre; első helyen az államot és a közt illető 356 perek tárgyalandók, majd sorrendben a fiscalitasokat, a községeket illető perek, végül a többiek, megindításuk sorrendjében; 3. haszontalan, törvénnyel is tiltott exceptiókkal, amelyek csak a per elhúzódását eredményezik, ne legyen szabad élni; 4. a végső ítélet után ne késleltessék annak végrehajtását. 357 Az igazságszolgáltatás reformja azonban várat magára, s az erdélyi jogrend egészének reformjává bővül, ami csak bonyolultabbá teszi a kérdést. A katolikus rendek számára ez elsősorban a fejedelmi korszak katolikusellenes (vagy annak tartott) törvényeinek törlését jelentette; a protestáns rendek e kérdésben határozott ellenállást tanúsítottak. 358 Előrelépés csak 1728-ban történik. Akkor két Ministerialkonferenz-ülés is foglalkozik a rendek általjavasolt igazságügyi reformbizottság létrehozásának kérdésével, az országgyűlésre bízva ennek megválasztását. Ez a bizottság 1728-ban létre is jött, élén id. Szentkereszti Andrással, tagjai a három natio 4-4 képviselője, s az elhunyt Sándor Gergely ítélőmester helyett Gidófalvi István ügyvéd. A natiók delegátusai megválasztásánál láthatóan hatott a jogi szakértelem elve: a magyar megyék képviselői között ott voltak a táblai ülnökök közül Thoroczkai János és Vas Dániel, továbbá Halmágyi Mihály fiscalis ügyész, a székely delegátusok között a Sándor Gergely ítélőmester helyét 1730-ban elnyerő Henter Dávid, rajta kívül Váró Mihály ügyvéd, a szászok között Kisvárdai Péter szászvárosi tanácsos és a szász natio ügyvédje. 359 Az igazságszolgáltatás reformja azonban a következő évtizedre marad. D) ADÓZÁS, AZ ADÓ IGAZGATÁSA Az adózás kérdését azzal hagytuk el az első időszak (1690—1708) végén, hogy az adó terhe elviselhetetlen Erdély számára. Hogy ez az „elviselhetetlenség" ne valami dagályos szólam maradjon olvasóink számára, ideiktatunk egy 1711-i kimutatást a szász székek eladósodásáról, 360 jelezve, hogy az eladósodás legfőbb oka a hadak tartására fordítandó készpénz- és természetbeni adók:
