Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

Szendrey rövidesen be is rendezkedett az Apafi-jószágokban; a család egykori törzsbirtokai egyikének központjában, Ebesfalván tartotta székhelyét.

221 Ez a nem tiszta bérleti forma alakul ki az egykori Apafi-uradalmakban, amelyek a vajdahunyad-hátszegi birtokkomplexum nélkül is jelentős részét teszik ki a kincstár kezén lévő erdélyi birtokállománynak. Szóljunk most a többi kincstári bérletekről. A vajdahunyadi vasbányákat és -hámorokat Georg Steinhilbert 1717-től előbb 1719 végéig bérbe veszi, majd bérletét újabb 3 évre meghosszabbítják.

222 1722-től néhány évig nincs nyoma a bérletnek. 1726-tól viszont van annak, hogy Steinhilbert a vajdahunyadi uradalom provisora.

223 Ekkor már egy jómódú kisnemes (majdhogynem középnemes) vagyonával rendelkezik: Vajdahunyadon kőháza, majorsága, kertje, 120 köböl férőjű szántója, 70-80 szekér szénát termő kaszálója, szőleje van, Teleken birtokrésze, szőleje, malmai. Értéküket 10 ezer forintra becsülik.

224 1727-ben, mint jeleztük, a vajdahunyadi uradalom egészét kéri bérbe, előbb 17 ezer forinton, majd valóban felmegy 18 ezerig. Ezt az utóbbi ajánlatát tárgyalják meg a kincstári hatóságok, a Finanzkonferenzig bezárólag. A Finanzkonferenz végül is az ő bérlősége mellett foglal állást (megbízva Andlernt, hogy a szerződés megszövegezésekor emelje meg a bérösszeget). A bérlet 6 évre szól.

225 Közben azonban a Csulai család megszerzi a vajdahunyadi új kincstári vaskohó bérletét; ezt Steinhilbert át kell hogy adja nekik.

226 Alig veszi viszont kézhez a vajdahunyadhátszegi uradalomkomplexum bérletéről szóló szerződést,

227 máris költségvetést terjeszt be új kohó építésére, s német hutások és kovácsok küldését kéri a kincstári hatóságoktól. Egyelőre német kovácsok felfogadására kap engedélyt; a kohót csak saját költségén építheti fel, a bérlet lejártakor kérheti az építési költségek beszámítását. 1730 elején viszont bérbe adja a kincstár Steinhilbertnek, 6 évre, a sebeshelyi kohót.

228 Bérbe adja a kincstár 1719-ben a háromszéki kénbányát is. Ennek inspectora korábban Sindersperger tüzérszázados volt. Haan azonban úgy ítélte meg, hogy előnyösebb a bánya bérbeadása, mint saját kezelésben tartása. Kétéves bérleti szerződést kötött hát Thomas Böhm olvasztómesterrel és Kostur Gáspár ottani bányásszal, amely szerint addig idegen kénsav nem hozható be Erdélybe, míg ők kellő mennyiségben és megfelelő áron előállítják azt. A Commissio Neoacquistica (majdnem féléves késéssel, 1719. december 18-án) helyeslőleg tudomásul veszi a szerződést, azzal a módosítással, hogy kihagyatja belőle a behozatali tilalomra vonatkozó szakaszt, minthogy azt a Politicumba tartozónak tartja [!]. Dietrichstein udvari kamaraelriök jóváhagyja a bizottság álláspontját.

229 Bérben a fentebb ismertetetteken kívül csak a hagyományosan a város által bérbe vett, jelentéktelen besztercei harmincad van,

230 nem beszélve most a bérbe adott kincstári monopóliumokról. A harmincadok Neffzer—Rebentisch-féle bérletéről, amely 1730-ban jött létre, de a bérleti időszak legnagyobb része a harmadik Habsburg-berendezkedés időszakába tartozik, a következő részben számolunk be. A monopóliumok közül a legjelentősebb az, amit az Udvari Kamara ad 1726. március 30-án két bécsi ékszerésznek, Radtnak és Höszlinnek az erdélyi higany török birodalmi árusítására. Ezek kötelezik magukat arra, hogy 5-6 éven át évente