Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

elég sertést, nem látja célravezetőnek, inkább még az 1711-i pótvámot is legalább a felére mérsékelné.

157 1715-ben új álláspont jelentkezik a vitában: a magyar natióé. A megyék úgy látják jónak, hogy olyankor, mikor Erdélyben gyenge a bortermés, engedélyezzék a behozatalt, egyébként pedig vagy pontosan írják körül a havasalföldi és moldvai borok behozatalát, vagy teljesen tiltsák el. Minthogy pedig nemrég még a tekintélyes guberniumi tanácsos, Mikes Mihály is kénytelen volt a felemelt harmincadot kifizetni a romány fejedelemségben termett borai után, a magyar rendek követelték, hogy az ilyen borok után nemhogy pótvám, de alapharmincad se legyen követelhető.

158 A havasalföldi és moldvai bor rendkívüli vámja végül is vedrenként 20 krajcárra emelkedik, a sertésé darabonként 30 krajcárra. 1716—1717-ben azonban baj van az erdélyi borterméssel (1716-ban nagyon rossz bor terem, 1717-ben jobb, de igen kevés), közben pedig az újabb török háború következtében 1716-ban 13,1717-ben 12 ezred tartózkodik Erdélyben, ezek ellátásáról gondoskodni kell. Steinville főhadiparancsnok rendeletére Haan kénytelen a román bor vedrének rendkívüli vámját 12 krajcárra csökkenteni (a rendes vám vedrenként 2,5 krajcár). Közben pedig a havasalföldi és moldvai bor behozatala körül visszaélésgóc alakul ki — nem a magyar és székely nemesség allodiális borai, hanem Steinville főhadiparancsnok és irodája körül. Steinville különböző személyeknek, kérésükre, vámmentességet adat a román bor behozatalára Haannal. A főhadiparancsnok irodája erre vérszemet kap (talán amiatt is, hogy Steinville ezeknek az ügyeknek az egy részében csak szóban rendelkezik Haannak): a főhadiparancsnok a tudta nélkül is ad ki saját tagjainak és barátainak ilyen engedélyeket, majd kiterjeszti ezt a kört a törzstisztekre, sőt egész ezredek alsó tisztikarára is, végül már nemcsak saját házi szükségére, hanem kereskedelmi eladásra is hoz be bort Havasalföldéről (írott engedély nélkül, de a harmincadosok nem mernek ellenszegülni). Haan panasszal fordult a főhadiparancsnokhoz; az az irodája által szabálytalanul kiadott engedélyek közül egyeseket visszavonatott, többségüket azonban megerősítette. Feltehetőleg a Haditanács keleti politikája (j° viszonyt kell fenntartani a Havasalföldi fejedelmekkel és nagyobb bojárjaikkal) adott alkalmat további visszaélésekre: a havasalföldi fejedelmek és nagybojárok szabadon vittek ki Erdélyből és hoztak be oda árut mindenféle szükségletükre, ill. nagy mennyiségű bort hoztak be ajándékba (vámmentesen), úgyhogy Haanban felébredt a gyanú: nem kereskedelmi célokat szolgálnak-e ezek az ajándékok? Az erdélyi kincstári igazgatás vezetője 1718. július 18-án az Udvari Kamara elé tárta ezeket a visszás jelenségeket, a főhadiparancsnoki iroda visszaéléseinek megszüntetését sürgetve, s rendelkezést várva arra nézve, hogy a havasalföldi fejedelmek és nagybojárok vámmentességei fenntartandók-e.

159 Az Udvari Kamara 1718. szeptember l-jén bizottsági ülésen

160 foglalkozott Haan 1718. július 18-i felterjesztésével. Úgy látta, hogy a katonai szervek vámvisszaéléseinek megszüntetésére elégtelen volna a Haditanácshoz intézett egyszerű megkeresés; az ügyet Ministerialkonferenz elé kell vinni. Ott a következőket kell sürgetni: 1. A harmincadmentességeknek katonai szervek által való adása