Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
mindig maradjon a Gubernium székhelyén. 104 A Gubernium, válaszul, 1718. április 15-én kénytelen volt jelezni, hogy adott létszámával nem tudja megoldani a váltakozó classisokban való ülésezést (10 tanácsosából egy magas kora, egy gutaütés miatt nem tudja végezni munkáját, néhányan mások is gyakran betegeskednek, egyes tanácsosok gazdaságuk irányítására távoznak el). 105 Marad tehát a korábbi helyzet. 1719 első napjaiban is két tanácsos (Mikes Mihály és Szentkereszti) s velük az akkor guberniumi titkári rangban lévő Köleséri tart ügyeletet Kolozsvárott, s levelez a szentbenedeki birtokán tartózkodó Kornis gubernátorral a Gubernium ellátandó ügyeiről. 106 Kornis ugyan rövidesen előterjesztést tesz a tanácsban, hogy állandóan legalább 7 guberniumi személy 107 tartózkodjék a hatóság székhelyén 108 —eredménynek nincs nyoma. 1724-ben hoz a Gubernium egy olyan határozatot, amely szerint a tanácsosok a törvényszünetek kivételével kötelesek jelen lenni a Gubernium székhelyén; 109 hogy ez a határozat milyen hatékony, annak az a mutatója, hogy három évvel később, 1727. április 28-án a Ministerialkonferenz megismétli 1717. júniusi határozatát. A Gubernium ugyan 1727. szeptember 26-i válaszából arról ír, hogy gyakran a törvényszünetek alatt is székhelyén marad, 110 de működése most már valóban az elhalálozások, a tanácsosok elaggulása és elbetegedése miatt vontatott. 111 A hatóság valóban rendszeres működése továbbra is várat magára. Külön szólunk a Gubernium bíráskodási teendőiről. Ezeket e korban egyetlen érdemi szabályozás érte: III. Károly engedélyezte a Guberniumnak végső ítélet hozatalát a háromezer forintos értékhatárt túl nem lépő polgári perekben. 112 * A Gubernium 1713 és 1730 közötti majd két évtizedéről elmondottak összegezése meglehetősen sivár képet nyújt, különösen az előző időszakkal egybevetve. Nagy egyéniségei nincsenek Erdély országos közigazgatási és bíráskodási kormányhatóságának, legfeljebb néhány jelentősebb kormányfőhivatalnok alakkal találkozunk itt. A hatóság szervezetét nem modernizálják, hatáskörén (egyetlen bíráskodási rendszabályon kívül) nem történik látható változás. Működését a Birodalom központi kormányzata megkísérli rendszeresebbé tenni — látható eredmény nélkül. Az egyetlen érdemi változás: az ellenreformációs politika érvényesülése a hatóság összetételében, a katolikus elem előnyomulása, a katolikus püspök tanácsossága, majd első tanácsossága, a katolikus tanácsosok relatív, majd a korszak végére abszolút többsége a Gubernium tanácsában — s ezzel párhuzamosan az unitáriusok teljes kiszorulása a tanácsosok közül. 2. AZ ERDÉLYI UDVARI KANCELLÁRIA Az Erdélyi Udvari Kancellária állapota 1712 végén rendezett. Itt nincs szükség olyan helyreállításra, mint a Gubernium esetében. Kornis Zsigmond gubernatori kinevezésével azonban megüresedik a hatóság vezetőjének, az alkancellárnak a
