Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
szerezzék meg a kincstartótól a Várad környéki jószágokat visszakövetelő nemesek jegyzékét, amely tüntesse fel: 1. mit követelnek ezek vissza, 2. mit kaptak helyettük Erdélyben? Tudomásunk szerint 1660 után Várad környéki birtokos nemesek nem kaptak kártalanítást Erdélyben; a Váradról Debrecenbe vonult, majd onnan Erdélybe telepedett városi kisnemességet telepítették le Erdély néhány helységébe. Feltételezzük, hogy a dolog mögött az új váradi katolikus püspök és az erdélyi rendek számos fronton folyó harca áll. 282 „Dadurch die Provintz Volck- und geldt — Reich machen könne." 283 A titkos instructio: Schmidt: B H/5. 610—622. 284 I. Lipótnak az erdélyi kincstári igazgatás egészének új rendet adó 1700. január 15-i rescriptuma külön is inti Thavonathot és Eckhlert: éljenek Bethlen Miklós (Erdély egyik legtapasztaltabb és legtehetségesebb embere) irántuk mutatott bizalmával. Az, ha akar, sokban a kezükre járhat — különösen ha látja, hogy a Cameratica Commissio állandóbb szerv, mint az erdélyiek sejtették. Az uralkodó (az Udvari Kamarán át) rescriptumban adta tudtára tetszését Bethlennek a biztosoknak adott addigi támogatásáért. I. Lipót arra is intette biztosait, hogy legyenek figyelemmel Bethlen „Media fiscy Regy Transylvanicj augendi" c. összeállítására, vezessenek be belőle, amit lehet. (Uo. H/5. 642—643.) I. Lipót Johann Friedrich Seeau-nak, a Cameratica Commissio Thavonathot követő vezetőjének 1700. december 6-án adott instructiójában nyugtázza Bethlen támogatását a bizottságnak és javaslatait („Vili guete Gedankhen pro augmento, et bono usu fiscalium habe")- Rescriptumban kívánja Bethlen tudtára adni megelégedését; ezt Seeau (az erdélyi főurak közötti általános féltékenységre tekintettel) titokban kell hogy átadja a kancellárnak, biztosítva a császár kegyéről, s a továbbiakban „Circum Spectum Confidenz"-et kell hogy tartson vele. (Uo. II./5. 681—682.) Bethlen Miklós önéletírásának ismert kitételét, hogy a Commissio ki mindenkit „mosdatott ki" mi mindenből Erdélyben, az előbbiek világánál is kell értékelni. 285 A rescriptum: Thes.: AG 1699:9. 286 Starhembergnek a kiváltságos bécsi zsidó grémiummal való összeütközéseiről a történetírás egyelőre nem közölt érdemit, de az udvari kamaraelnök egész politikája (appalto-ellenessége, a Wiener Stadtbank létrehozása) legalábbis a feszültség csíráját magában rejti. 287 Erről az előbbiekben szólottunk. 288 Thes.: AG 1699:12. 289 G.P 1699:357. 290 „Noch der Zeit in Statu quo Zulassen ist." 291 Itt nyilvánvalóan Bánffy György gubernátorról és Aporról van szó. 292 „Damit der Thesaurarius mehrer in Zaume gehalten werde." 293 L. a 284. sz. jegyzetet. 294 „Ein aliquale ober-directorium". 295 A Cameratica Commissio feltehetően ebben a kérdésben követte el legnagyobb szakmai baklövését. Marosújvárott nem indult meg újra a sóbányászat. Mikor kb. egy évszázad múltán erre sor került, ez a bánya rövidesen a többszörösét termelte Erdély sóbányái együttes produktumának. 296 Az 1700. január 15-i rescriptum: Schmidt: B H/5. 623—648. 297 Udvari kamarai tanácsos, a gmundeni sóhivatal vezetője (uo. II/5. 705.). 298 I. Lipót aláírásával, az Udvari Kamaráról kelt (uo. H/5. 662—682.). 299 Az instructióval lényegében egyidőben, bizonnyal azonos uralkodói resolutio alapján kelt az Udvari Kamara átirata az Erdélyi Udvari Kancelláriához (1700. december 4.; EK: AG 1700:134.). Ez, közölve azt a tényt, hogy I. Lipót új utasítást ad Seeau-nak, részletesebben kifejtette az erdélyi kincstári igazgatás személyzetére vonatkozó álláspontját. Nem remélhető — írta —, hogy a kincstartóságnál rendet lehessen teremteni, míg a kincstári igazgatásba olyan emberek nem kerülnek, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek, becsületesek, jóakaratúak és szorgalmasak. Míg nincsenek ilyen erdélyiek, Seeau bármily nemzetbelieket alkalmazhat. Szinte szó szerint azonos ezzel az a rescriptum, amely ugyanaznap a Guberniumhoz indult ez ügyben (G.P 1701:21.). 300 Apor tekintélyét pl. azzal kívánja fenntartani, hogy az vegyen részt a Cameratica Commissiónak azon ülésein, amelyeken nem őt magát, vagy az ő védelmét élvező „malversans"-okat illető ügyeket tárgyalnak, vagy végül olyanokat, amelyekben a kincstartónak ellenvéleménye van [!]. Az ily üléseken Seeau elnököljön, Apor a rangban utána következő helyet foglalja el [!]. A kincstartót azonban szoros zabián kell tartani („noch ihme der Zaum alltzuuil Zu lasszen seye"), de nem szabad nagyon letörni [!],
