Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
250 Itt Aichpichl és Kleinburg tanácsos (és két titkár) van jelen az Udvari Kamara részéről, az erdélyi oldalról pedig Bethlen Miklós és Szentkereszti. 251 Az ismertetett 1698. januári—márciusi tárgyalások anyaga: EK: AG 1698:235. 252 G.P 1699:323. 253 A fejedelemség korában a kincstartó és a tizedfőarendator tisztét más-más személy viselte; a vicearendatori tisztséget (legalábbis a 17. században) mindiga fejedelmi javak praefectusa. A kincstartó 1696. március 11-i instructióját 1.: EFL XVI. 1:1:6. 254 Az 1696. március 14-i sóügyi pótutasítás: uo. XVI. 1:1:8. 255 EOE XXI. 447. 256 Ezek 1697. február 5-én érkeztek fel az Udvari Kamarához. 257 Megjegyzendő: ilyen maradvány ezekben az években nem nagyon volt Erdélyben. Inkább arról volt szó, hogy az adózók, a rendkívül magas adóteher miatt, hátralékban maradtak. 258 Ennek az ügykörnek a határai ekkor eléggé bizonytalanok; mindenféle (nemcsak kincstári) gazdasági ügy értendő alatta, szorosabb meghatározás nélkül. 250 Apor J696. augusztus 20-i felterjesztése: EFL XVI. 1:1:9. 260 A Gubernium 1696. augusztus 21-i felségelőterjesztése: LRHL I. 794—797. 261 Ez a rendelkezés az erősödő ellenreformációs tendenciák ellensúlyozására szolgál. 262 Tehát nincs szó a kereskedőkről általában, ahogy Apor követeléseiben. 263 A Breunernél tartott megbeszélése 1.: EK: AG 1698: 32. 204 A rescriptumnak az EFL-ban (XVI. 1:1:11) található példányán a keltezés 1698. március 18., a Gubernium levéltárában (G.P 1698:226.) őrzött, azonos szövegű példányán 1698. március 20. Az utóbbi dátumot fogadja el az EOE is (XXI. 343—346.). 205 1 684. február 23-án ily minőségben ad reversalist. (EFL XVI. 1:5: 38.) 206 Utasítása: uo. 267 L. erre uo. V. 357. I. 268 Schmidt: B II/5. 614—615. 269 Az Aichpichl-bizottságra 1. Vass György naplóját (VGyn 205—206.). 270 Srbik, Heinrich: Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I. bis Maria Theresia. Wien—Leipzig 1907. 123. 271 Uo. 128. 272 Nagy i stv á n: A Magyar Kamara 1686—1848. Bp. 1971. 32. 273 Az obequitator szó 16—18. századi jelentése változó: lehet pl. lovas hajdú vagy másfajta kincstári őr stb. Ez esetben feltehetően mérnöki feladatok ellátására is képes személyről volt szó, hisz feladata az erdélyi ércbányák feltérképezése volt. 274 Schmidt: B II/5. 586—593. 27í Az utasítás indokolásul arról beszél: egy olyan országban, amely csak nemrégiben került I. Lipót uralma alá, és ahol a hatalmasabbak mind ez ideig a legnagyobbrészt élvezték a fejedelmi jövedelmeket, és érdekük az uralkodói jövedelmek valós állapotának eltitkolása, nem lehetséges a dolgoknak a mélyére hatolni. (Uo. II/5. 611.) 276 Megjegyzendő: Bálványosváralja mellett nem nyílt sóbánya a későbbiekben. Még arra sincs nyom, hogy itt folytak volna olyan bányafeltáró kutatások, mint a későbbi évtizedekben Erdély bizonyos más pontjain, amelyeken aztán (a marosújvári bányát kivéve, amelyet a 18. század végén, 19. század elején kezdtek művelni) nem nyíltak új bányák. 277 Szólottunk már róla, hogy Bánffy és Apor rövidesen lemondott a bérletről. 278 Ez a javaslat az instructio szerint Apor kincstartótól származik. 279 Nem tudunk arról, hogy ez a tisztség be volt-e töltve 1699-ben. 280 Az Udvari Kamara tájékozatlansága e kérdéskörben akkora volt, hogy még abban a törvényekkel világosan szabályozott kérdésben is Thavonathéktól várt jelentést: az uralkodó köteles-e eladományozni a nota vagy defectus útján a kincstárra háramló jószágokat, vagy megtarthatja-e őket magának? 281 Az Udvari Kamara számára itt egy mellékkérdés is adódott.Úgy tudta, hogy a Várad elestekor birtokaikat vesztett nemesek Erdélyben kárpótlást kaptak ezekért. Minthogy ezek Várad visszavétele után követelni kezdték ottani birtokaikat, az Udvari Kamara azt tartotta volna méltányosnak, hogy ezek vagy erdélyi, vagy Várad környéki birtokaikról mondjanak le. Arra utasította tehát biztosait, hogy
