Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

56 Alvinczi Péter és társai követjárását nincs módunk egyetlen szakaszban ismertetni, mert megbízatásaik többirányúak, különböző (jórészt csak a továbbiakban érintendő) kérdéskörökhöz tartoznak. 57 Szász: S. 351—362. 58 Annál kevésbé van, mert erre a kérdés forrásanyaga sem elegendő. A Gubernium és Alvinczi levelezéséből számos darab áll rendelkezésre, ismeretes a Guberniumnak egy Baranyait s vele a katolikus rendeket diffamálni igyekvő levele Veteranihoz (1692. október 7. — LRHL I. 58.), de nem maradtak fenn feljegyzések (vagy lappanganak) a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnak Alvinczi bécsi útja idején folytatott tárgyalásairól. 59 Szász: S 389—391. 60 Uo. 379. 61 Uo. 254—255. 62 Uo. 289—290., 311—312., 325. 63 Uo. 378—379. 64 LRHL I. 537^-538. 65 M. Kanc: H et Tr 19.cs. (Feljegyzés Bethlen Miklós 1696. január 8-i javaslatáról.) 66 „Inter procerum primos." 67 EOE XXI. 251. 68 LRHL I. 720—271. (Bánffy György és Bethlen Miklós 1696. május 11-i levele Kinskyhez.) 69 EOE XXI. 253. 70 Közismert tény, hogy Rabutin szinte személyes ellenszenvvel viseltetett Bethlen Miklós iránt. 71 Uo. XXI. 252—253. 72 Uo. XXL 294—297. 73 EK: AG 1701 :145. 74 Szász: S 260—261. 75 LRHL I. 111—112. 76 Az első memorialis (1692. szeptember 3.) két pontja is ezzel a kérdéssel foglalkozik: a 13. általánosságban kéri, hogy a Partiumot hagyják Erdélynél (igazgatásilag a Gubernium, a portiózás tekintetében pedig az erdélyi főhadiparancsnok alatt). A 23. pont külön is sürgeti, hogy Kővárvidék Erdélyhez adózzék, s a Partium északi törvényhatóságaiban elhelyezett katonaság Veterani és Komornik alá tartozzék (Szász: S 302., 308—309.). A második, 1693. január 3-i emlékirat a balázsfalvi szerződésre és a Diploma Leopoldiumra hivatkozva kéri a Partium Erdélynél tartását (12. pont), s megismétli a Kővárvidékre vonatkozó követelést (22. pont) (uo. 317—318., 321—322.). A harmadik, 1693. március 14-i memorialis a korábbi e vonatkozású követeléseket ismétli meg(uo. 331—332., 341.). 77 Uo. 384., 387. 78 G. P. 1698: 282. 79 L. erre a Gubernium 1698. augusztus 11-i levelét Kinskynek (LRHL 1.1007.). A Gubernium ekkor éppen hasonló esetek elkerülésének szándékával kéri Wesselényi István, a később oly nagy pályát futó államférfi közép-szolnoki főispáni kinevezését. 80 LRHL I. 758., 766—776. 81 Uo. I. 783—784. 82 Uo. I. 791—793. 83 Uo. I. 822—824. 84 G. P. 1698: 282. 85 LRHL I. 988. 86 I. Lipót 1700. december 6-án Johann Friedrich Seeau-nak adott instructiójában (Schmidt: B II/5. 678.). 87 G. P. 1701: 123. 88 Uo. 1702: 481. 89 1681-ben már Doboka megye főispánja. 1687-től fejedelmi tanácsúr. (TZs: EKK 24.) 90 BM II. 6—7. 91 A jelölést az 1691. januári—februári országgyűlés XVIII. tc.-e tartalmazza (EOE XX. 446.). 92 Jelölésük az 1691. januári—februári országgyűlés XIX. tc.-ével történt (uo.). 93 Uo. XXI. 72—73. 19 Trócsányi 289