Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
95 Zöllner: GÖ 288. Ezek a támaszpontok néhány évvel az Ostendei Társaság megszűnése után szintén eltűnnek. (Uo.) 96 Erceg, Ivan: Aussenhandel der Nordadriatischen Seestädte als Faktor im Entstehen der kapitalistischen Beziehungen in Österreich im 18. und 19. Jahrhundert. VSWG LV, 1968 . 464.; Kaltenstadler, Wilhelm : Der österreichische Seehandel über Triest im 18. Jahrhundert. Uo. LV —LVI, 1968—1969. LV 484-^85. 97 Kaltenstadler: i. m. 485. 98 Uo. 99 Uo. 485-^86. 100 A vállalkozás pénzügyi alapjaira: Hassinger: WiZM 15. 101 A Keleti Kereskedelmi Társaság földközi-tengeri kereskedelmére és Velence álláspontjára 1.: Zöllner: GÖ 287—288. 102 Hassinger (WiZM 15.) a rác kereskedők versenyéről beszél. Mi inkább görög kereskedők ily tevékenységét feltételezzük. 103 pfibram, Karl: Geschichte der österreichischen Gewerbepolitik von 1740 bis 1860. I. kötet 1740—1798. Leipzig 1907. 15—16. 104 Zöllner: GÖ 288. 105 A Birodalom jövedelmeire, ül. terheire vonatkozóan rendelkezésünkre álló adatok ellentmondóak. Adlernél (Am GÖ 45.) az 1683—1699-i török háború költségei a katonai pénztárak nyugtái szerint 136 986 257 forintra rúgtak. Még ha ehhez hozzávesszük a nem nyugtázottakat is (deperdita stb.), akkor is kevésnek tűnik ez a horribilis összeg, hiszen ez 17 évre elosztva kb. évi 8 millió forintot jelentene; tudjuk azonban, hogy 1697-ben a Birodalom egész adója 12 millió forint volt — s ez sem volt elég a háború terheinek viselésére. Otruba (ES 194.) évi 12 millió forintra teszi a Birodalom évi jövedelmeit, hozzátéve azonban, hogy ebből gyakran csak 4 millió forint folyik be. Ez esetben azonban azt sem látjuk világosan, hogy Otruba milyen jövedelmekre gondol. A török háború költségeit ismertető adatait pedig nem tudjuk pontosnak elfogadni. 106 Otruba: ES 194. 107 Holl: G.St 277. 108 Otruba (ES 209.) 101 millió forintra teszi ezt az összeget. Minthogy ő azonban 1711-nél sem tud (uo. 194—195.) az „ócseh" és lombardiai adósságokról (49 millióra teszi az államadósságok összegét, szemben Holl idézett adatával), 1718-nál pedig 70 millióról beszél (uo. 208.), ami szintén csak a két utóbbi államadósság-kategória figyelembevétele nélkül lehetséges (azokkal együtt ti. az államadósságok már 171 l-ben kb. 72,5 milliót tettek ki), feltételezhető, hogy 1740-i adata sem tartalmazza a két utóbbi kategóriába sorolandó összegeket. 109 Ennek felvázolásához elsősorban Brigitte Holl idézett, kitűnő dolgozata szolgáltat adatokat. Helyesnek látjuk (a jegyzetek száma túlzott szaporításának elkerülésére) itt felsorolni művének (G.St) azokat a helyeit, amelyeken a továbbiakban ismertetendő adatokat közli: 1703:50—51. 1709:182—183. 1704:73. 1710:188—189. 1705: 151—152. 1711: 288—289., 298—301. 1706:157—160. 1712:313—315. 1707: 166—167. 1713: 330—332. 1708: 173., 175—177. 1714: 337. 110 Wertheimer 1711 novemberében rendelkezést kapott, hogy a császárkoronázásra menjen Frankfurtba, kéznél lenni, ha váratlan kölcsönigény merül fel. Nem tudjuk: ezek az az esetleges váratlan kölcsönök beszámítanak-e ebbe az összegbe. 1,1 Holl: G. St 192. 112 Holl (G. St 191—193.) Heinrich Schnee „Die Hoffinanz und der moderne Staat" c. müve (3. k. Berlin 1955) alapján ismerteti a bécsi zsidó grémium csoportösszetételét. Wertheimer csoportjához rokonai, Arnsteiner és Eskeles tartoznak, továbbá Isaak Nathan Oppenheimer, Markbreiter és Deutsch. Emánuel Oppenheimer csoportja: sógora, Herz Löw Manasses, Emánuel Drach, Low Sinzheim (Herz Low Manasses unokaöccse), Semle (Samuel) Moses, Ulm és Leidersdorfer. 1706-ban a Hirschl család is
