Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
hogy I. Lipót (1701. április 20-i rendeletével) 1690-től sürget számvételt az erdélyi országos és helyi perceptoroktól, 436 s még inkább (immár más vonatkozásban is) az, hogy az uralkodónak 1703. március 13-án ezt a rendelkezést meg kellett ismételnie. 437 Az 1697-re és méginkább 1703-ra sok milliós összegre halmozódott készpénzadó-mennyiségről való számvétel láthatólag túl nagy feladat volt még a Sárosi képességű igazgatási szakembereknek is; ő láthatólag arra koncentrálta energiáit, hogy a ténylegesen begyült összegek megfelelő hovafordításával ki lehessen elégíteni a császári hadak szabályzat szerinti (vagy kevésbé aszerinti) igényeit. Az adóügy kérdéskomplexumának további része a hadellátás polgári részének igazgatása. Ezt a feladatot végzi az országos főbiztosság. Főbiztosokat (s alájuk beosztott, különböző elnevezésű biztosokat) már az 1680-as évek második felében szükséges volt kirendelni az Erdélyt megszálló császári hadak ellátásának biztosítására. Ad hoc megbízatások voltak ezek, a főbiztosság nem volt állandó hatóság. Ez a gyakorlat folytatódott 1690 után is. Az 1691. január—februári országgyűlés, VI. tc.-ével, Keresztessi Sámuel tanácsurat rendeli a császári hadak tartására rendelt adók felvételére s a hadak számára való szolgáltatásukra, melléje adván a két ítélőmestert, továbbá Jósika Gábort, Barcsai Istvánt és Szebeni Bakos Jánost (ők felváltva kell hogy szolgálatot teljesítsenek Keresztessi mellett). A gyűlés VII. tc.-e executorokat is rendel a főbiztos mellé az élés felvételének sürgetésére és a „szófogadatlanok" elleni törvényes végrehajtásra (egy másik Barcsait — Pált — s három tekintélyes személyt: Bálpataki Jánost, Geréb Jánost és Fejérvári Némethi Jánost). 438 Keresztessit 1691 decemberében a korábban már kancellárnak megválasztott Bethlen Miklós váltja e tisztében. Melléje rendelik a két ítélőmestert (váltakozva), a főbiztosság többi 1691. eleji beosztottai közül Bakos Jánost, továbbá az 1691— 1692-i főperceptorokat, Horváth Miklóst és Ferencet, rajtuk kívül a már 1690 előtt táblai ülnök Inczédi Pált és Maksai Ferencet, az eddigre talán szintén már táblai ülnökséget nyert Balogh Lászlót, továbbá a főrend Kemény Boldizsárt, Folti Bálintot, rajtuk kívül ifj. Lugosi Ferencet (feltehetően az I. Apafi Mihályt évtizedeken át szolgáló kancelláriai titkár fiát) és Suki Mihályt. Az 1691. decemberi főbiztossági szervezet területi szerveiben is kidolgozottabb, tekintélyesebb, mint az az év eleji (talán Bethlen Miklós igazgatási képességeinek köszönhetően): a két „generális Batalia" mellé Kolozsvárra a már guberniumi tanácsosnak megválasztott Gyerőffi Györgyöt, Brassóba Apor Istvánt küldik biztosul. A katonaság állomáshelyeire „statióbeli inspectorokat" rendelnek; ezek általában főrendek (köztük van Kemény János, Jósika Gábor és Imre, Haller István, Kendeffi János, Naláczi Lajos, Bálintith Zsigmond, Bethlen Sámuel; Apor István még egy — kettős — inspectorságot is vállal, ide melléje beosztják a leendő alkancellárt, Káinoki Sámuelt s a majdani ítélőmestert, Henter Ferencet). A stationalis inspectorok mellett inquisitorok és executorok működnek. A főbiztossági szervezet fizetést kap. 439 Erdélyben ekkor a főbiztossági szervezet az egyetlen központi irányítással működő országos igazgatási szervezet. Az 1692. márciusi—áprilisi országgyűlés, VI. tc.-ével, megerősíti az 1692. decemberi intézkedéseket. 440 1692 őszén (a
