Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
lehetővé téve ezeknek az adómentességre való értelmezést is. 349 Néhány nappal később (1701. szeptember 16.) kapják meg (ugyancsak az Udvari Kamaráról) a bolgárszegi görög és román kereskedők is kiváltságaik megerősítését, benne előfogat-mentességükkel (kvártélymentességet nem ad nekik az uralkodó) s azzal a joggal, hogy adóügyeikben (másokban is) recursusszal élhetnek a kincstartósághoz és az Udvari Kamarához. 350 Egy további ilyen idegen kereskedő- (és egyben iparos-) elemet jelentenek a 17— 18. század fordulóján Erdélyben az örmények. 1672-i betelepedésük után nem kapnak általános privilégiumot. Csak egy jelentős településük, az ebesfalvi örmény kolónia nyer kiváltságlevelet 1696. február 7-én, II. Apafi Mihálytól mint a helység földesurától; e kiváltságlevél érvényét azonban, bár az ifjabb Apafi nem regnál ténylegesen, később sem vonja kétségbe senki, az örmények sorozatosan hivatkoznak rá további kiváltságkéréseiknél (ellentétben a Oxendie Verzirescu-féle állítólagos 1700-i kiváltságlevélre, amire maguk az örmények 1848 előtt sohasem hivatkoznak). A II. Apafi Mihály-féle kiváltságlevél szabályozza önkormányzatukat és bíráskodásukat (egymás közti pereikben saját elöljáróik ítélnek, fellebbviteli fórumot az erdélyi görögök companiája), szabadon kereskedhetnek, vallásukat szabadon gyakorolhatják. Kvártély- és előfogatmentesek. 351 1696 és 1708 között nem nyernek újabb kiváltságlevelet, de azért éppoly kiváltságos, speciális jogállású és kincstári védelem alatt álló népelemnek számítanak, mint az erdélyi görögök. A harmadik ilyen népelem, amelynek (vagy legalábbis egy részének) helyzete szabályozva van, a bulgárok. Az 1680-as évek végi, a Habsburg központi kormányzat által kiprovokált balkáni felkelések után néhány száz katolikus bulgár kereskedő és iparos menekül Erdélybe. Ott előbb a főhadiparancsnokok (Veterani — 1695. augusztus 6. —, majd Rabutin — 1697. július 18.) adnak védlevelet számukra. 352 Ezek a védlevelek biztosítják az akkor Szebenben lakó bulgárok vagyonát és kereskedelmi tevékenységét, kvártélymentességet nyújtanak számukra. A karlócai béke után tudomásul kell venniük, hogy egykori lakóhelyük török kézen marad. így állandó lakhelyet keresnek; Alvinc mellett kívánnak letelepedni. A Birodalom központi kormányzata, amely a kereskedelem fellendítésének szükségességét vallja (gondoljunk a Cameratica Commissio 1699-i titkos instructiójára), kedvezően fogadja a kérést — annál is inkább, mert sokszorta több bulgár betelepedőt vár, mint amennyi végül is megtelepszik Erdélyben. 1700. május 15-én nyernek kiváltságlevelet az alvinci bulgárok (ez az Osztrák Udvari Kancellárián kelt). Voltaképpen ugyanolyan kincstári igazgatás és kincstári védelem alatt álló népelem lesznek, mint a görögök és örmények (egymás közti polgári pereikben tisztségük ítélkezik, onnan a kincstartósághoz, majd az Udvari Kamarához fellebbezhetnek, büntetőpereikben a kincstartóságtól az Udvari Kamarához). Kvártély- és előfogatmentesek; ebben az erdélyi főhadiparancsnok kell hogy megvédje őket. 353 Különös közjogi együttes: Osztrák Udvari Kancellária, Udvari Kamara, főhadiparancsnokság (s azon át a Haditanács) — csak épp az erdélyi közigazgatási kormányszervekről, a Guberniumról és az Erdélyi Udvari Kancelláriáról nincs szó.
