Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
víz alatti kincskutatásra, javaslat ásványok vízbevetéssel való „növesztésére" — és a fermentálás új módszerei stb. 38 A commerciumon itt (s még jó egy évszázadig) mindenféle modern ipari-kereskedelmi tevékenységet értettek. 39 Becher 1674-i referátuma szerint a Collegium 8 év alatt még 8 ülést sem tartott (Adler: Am GÖ 33.). 40 Hassinger szerint (WiZM) az okot SinzendorfT Collegiummal szembeni ellenszenvében kell keresni. Ismerve az udvari kamaraelnök és Becher nem éppen legjobb viszonyát (Becher, a Habsburg Birodalomból való távozása után, maga sem nyilatkozik elismerőleg Sinzendorffról), e momentum hatása sem valószínűtlen. Az alapvető ok azonban az lehetett, amit Hantsch jelöl meg (GÖ II. 68.): a monopolisták ellenállása, a tőkehiány, a megfelelő tisztviselők hiánya. 41 A bukás folyamatát SinzendorfT katasztrófája indíthatta meg, aki a vállalkozást egyre inkább a saját kezébe vette, az ő tábori kertjében épült fel a dologház-manufaktúra új épülete. SinzendorfT leváltása és halála után a manufaktúra vezetését Wilhelm Schröderre bízták. A posztómanufaktúra azonban már 1681-ben leállt. Kérdés: van-e igazság abban, amit Becher Schröder igazgatásáról ír, vagy itt is csak a temérdek valós sérelmét a véli sérelmektől megkülönböztetni nem tudó, Schröderre egyébként is féltékeny Becher indulatkitöréséről van szó. 42 Hantsch (GÖ II. 69.) e társaságot Lelio de Luca alapításának tartja, Zöllner (GÖ 285.) viszont ezt is Becher alapításának. Hassinger szerint (WiZM 10.) a társaság vezetője Bartholomaeus Triangl. 43 Becher vállalkozói és gazdaságpolitikai tevékenységére az előbbiekben idézetteken kívül lásd: Hantsch: GÖ II. 68—70.; Zöllner: GÖ 281.; Adler: AmGÖ 34—35.; Hassinger: WiZM 4—9.; Holl: G. St 100—101. Az utolsónak hivatkozott mü kizárólag Becher bankterveiről szól. 44 Hassinger: WiZM 9. 45 A könyv I. Lipóthoz írt ajánlásában a bécsi manufaktúraháznak az 1683-i török ostrom nyomán történő pusztulásáról beszél. Mi a mü 1744-i (Leipzig—Königsberg) kiadását használtuk fel. 46 Különösnek tartaná — írja (Fürstliche Schatz- und Rentenkammer 18—19.) —, ha az uralkodó hozzájárulna ahhoz, hogy kormányszervei előírják neki a teendőket, s nem volna módja jótetszése szerint korlátozni ezek jogkörét, minthogy azok, akik igazgatnak, csak szolgák. 47 Uo. Bevezetés 4—5. 48 Mit tehetne Ausztria — írja (uo. 194.) —, s mily gazdag s hatalmas lehetne, ha a természetnek azt a feleslegét, amellyel bővebben van megáldva, mint a világ bármely más országa, jó politikával és kereskedelemmel saját hasznára akarná fordítani. Korrektül hozzáteszi: ahogy ezt Hörnigk-nél olvasható. I 49 Uo. 179. 50 Ennek csak az a teendője, hogy határozzon róla: hogy növeljék a fejedelem jövedelmeit. 51 A kollégium jogot kell hogy nyerjen arra, hogy az uralkodói jövedelmek növelésére általa hasznosnak ítélt rendelkezéseket ex propria auctoritate megtegye, „és ne kelljen előzetesen megvitatni ezt a kancelláriákkal". (A kancelláriákkal való megvitatás az ad hoc Ministerialkonferenz-üléseket jelentette.) 52 A központi igazgatás reformjának terve: uo. 15—17. 53 Uo. 293. A nyersanyagok kivitele ellen másutt is állást foglal müvében (69—70.). 54 Uo. 349—351. 55 Uo. 104., 106. 56 Egyrészt táblázatos kimutatást tartana erről szükségesnek (közölve ennek mintáját is), másrészt „historische relation"-t (a szélesebben értelmezett gyártási eljárás leírását). Az iparstatisztikáknak ezen az alapfelvételen kívül egyéb fajtáit is javasolja (uo. 71.). 57 Uo. 56—57. s8 Uo. 301—302. 59 Uo. 366—367. 60 Uo. 223—224. 61 Tervezetét először az udvarnak kínálta fel, bár nem remélte, hogy az Udvari Kamara megvalósítja ezt; csak arra gondolt, hogy legalább egy bizottság foglalkozzék vele. Még ennyit sem érvén el, felkínálja ötletét az alsó-ausztriai rendeknek „unter dem namen eines Landschaftswechsels". Náluk sem járt eredménnyel. (Uo. 234—236.) Könyvébe egészében beiktatta tervezetét (uo. 237—269.).
