Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
(óvatosan, hogy Apor kincstartót meg ne sértsék) felderíteni e tizedek eredetét [!] s a velük való gazdálkodás módját. Hasonlóan csekély tájékozottsággal bírt az Udvari Kamara az erdélyi kincstári uradalmakról is. Ezek közül az uralkodó a gyulafehérvári uradalom jövedelmeit már a Gubernium illetményébe rendelte, s most Thavonathék útján kíván informálódni arról: nem volna-e helyes a többi kincstári uradalmakat is átengedni a Guberniumnak 278 (ezzel megszűnnék az Udvari Kamara kötelezettsége arra, hogy készpénzben fizesse őket) [!]. Jónak látta azért arra inteni biztosait, hogy ne csak Aportól és a fiscalis uradalmak felügyelőjétől 279 tájékozódjanak ezekről a jövedelmekről és a Guberniumnak való átengedésükről, hanem — titkon — másoktól is. 280 Tisztázni kívánta az Udvari Kamara az egyéb erdélyi kincstári jövedelmek helyzetét is — bevallottan I. Ferdinánd erdélyi uralma idejéből származó adatok alapján [!]. így például a szebeni és brassai harmincadnak az egykori vámolási gyakorlatból fennmaradt „huszad" neve alapján annak megvizsgálását rendelte el, hogy a huszad visszaállítható-e. Jelentést kívánt az erdélyi románok quinquagesima-adójáról, az ököradóról (signatura boum) [!], a census sancti Martiniról, amelyet census Saxonumnak nevezett. A szász papok megerősítési illetékéről (census cathedraticus) valamivel tisztább képe volt — az ezzel kapcsolatos kincstári jogokat azonban a katolikus vallás megerősítésére akarta kihasználni. Minthogy pedig az erdélyi református papok, tanítók és más egyházi személyek a fejedelmektől nyert (az Udvari Kamara szerint a fiscusra káros) kiváltságaik és adományaik megerősítését kérték az uralkodótól, a biztosoknak e kérdésről is jelentést kellett tenniük. A magánszemélyek kezén fejedelmi adomány révén lévő fiscalitasokról való productióról az Udvari Kamarának pontosabb képe volt, hisz már Bánffy, Bethlen Miklós és Apor 1698-i bécsi tartózkodásakor megállapodás született róla, hogy erre sor fog kerülni. Thavonathéknak e téren azt kellett felderíteniük: mi a hangulat Erdélyben e productióval kapcsolatban, és mik az eljárás várható hasznai? 281 Van végül egy pontja a titkos utasításnak, mely lényegesen közelebb segít bennünket az Udvari Kamara Erdély-koncepciója megértéséhez. A biztosoknak különös gondja legyen a kereskedelem kérdésében való tájékozódásra (kik, mivel, mely idegen országokba kereskednek) — rendelkezett az instructio —, hogy az erdélyiek ne csak a már folyó kereskedelmet műveljék, hanem annak további ágait is, hogy ezáltal az ország népessége nőjön, s Erdély gazdagodjék. 282 Azt a tipikus merkantilista koncepciót találjuk itt, amely ekkor (s további évtizedeken át) jellemezte az Udvari Kamara politikáját. Nem (vagy legalábbis nem elsősorban) rajta múlott az, hogy ez a politika Erdélyben (különösen ekkor) nem érvényesülhetett. A szörnyű háborús terhek hatottak elsősorban oda (1700 után az újabb, a spanyol örökösödési háború jogcímén maradtak az adóterhek kb. az 1699 előtti szinten), hogy Erdély gazdagodás helyett súlyosan elszegényedett, és jó ideig népállománya sem nőtt. 283 A Cameratica Commissio Erdélyben elsősorban azoknak a támogatásával végezte a munkáját, akiket utasításai megjelöltek. Apornak tiszte révén kellett őket
