Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Lipót ki nem adja resolutióit Alvinczinak. Egyben, ideiglenes ügyvivő-féleként, jónak látta Bécsben hagyni Alvincziék hazautazása után az oda visszatérő Szentkeresztit, lelkére kötve Alvinczinak, hogy vezesse be a minisztereknél, ismertesse meg vele az ügyek intézését. 178 Az országgyűlést pedig, amelyen az Alvinczi-küldöttség által lehozott irományokat publikálni kellett, csak 1693. szeptember 16-ra hirdették meg. A gyűlés 1693. szeptember 29-én Alvinczi Pétert választja meg alkancellárul. Bármennyire is indokolja ezt a választást Alvinczi nagy kormányhatósági gyakorlata, 179 bevált diplomáciai ügyessége és kapcsolatai a birodalmi vezető elittel, a dolgot kétségessé teszi az, hogy Alvinczi református, felekezetének túlsúlya a kormányzati főtisztségekben csak növekednék vele. A Gubernium 1693. október 8-i felségelőterjesztésében, jelentve Alvinczi megválasztásának tényét, 180 egyidejűleg utasítja is a Bécsben maradt Szentkeresztit: ha úgy látja, hogy az udvar az alkancellária kérdésében (stb.) a katolikusoknak kedvező megoldást akar létrehozni, legalább további tájékoztatásig halassza az ügyet, hogy a rendek megvitathassák. 181 A felségelőterjesztést (amely számos más tárgyat is tartalmaz) 1694. január 8-án vitatja meg a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis, csak azt jegyezve meg, hogy a katolikus rendek jelöltje Káinoki Sámuel. I. Lipót ezek után 1694. január 15én, dicséretekkel halmozva el Alvinczit, elutasítja alkancellári kinevezését, arra hivatkozva, hogy ez, a kancellár református lévén, megbontaná a katolikus— református egyenlőség elvét. Katolikus alkancellár jelölését várja el. 182 Az 1694. február—áprilisi országgyűlés azután valóban a katolikus Káinoki Sámuelt jelöli alkancellárul. 183 A rendek (1694. április 3-i kelettel) instructio-tervet is dolgoznak ki számára. Az Káinoki jelölési feltételei szerint állapítja meg az Erdélyi Udvari Kancellária vezetőjének státusát: alkancellári címet viseljen, megbízatása 1 évre szóljon, a három ítélőmester közül kerüljön ki váltakozva, hazatérése után csak ítélőmesteri címe és funkciója legyen. Mellette három személy működjék (a bevett vallásfelekezetekből s a három natióból). Kettejük referendariusként; egyikük titkár s egyben registrator vagy conservator (irattáros) legyen. A Kancellária vizsgálja meg, hogy az uralkodóhoz felhozott perek szabályos fellebbezéssel jutottak-e fel, a Gubernium ajánlásával. 184 A szabálytalanul felkerülteket ne terjesszék a király elé, ill. akadályozzák meg odajutásukat, maguk még kevésbé ítéljenek bennük. Ugyanígy járjanak el annak ellenőrzésénél, hogy birtokadományés tisztségkérések a Gubernium ajánlásával történtek-e? Személyek mások elleni panaszát, mások becsületét vagy javait csorbítani képes irományait ne engedjék az uralkodó elé jutni, hanem irányítsák vissza a Guberniumhoz. Az alkancellár Erdély ügyeinek tárgyalásain mindig egy beosztottjával együtt jelenjék meg. Fontos ügyekről azonnal tegyen jelentést a Guberniumnak. Külön hangsúlyozta az utasítás: ha Erdélyből vitás vallási ügyben történik felterjesztés, se az alkancellár, se „szolgatársai" ne vitassák az ügyet, hanem minden felekezeti pártosság nélkül, abban a formában terjesszék az uralkodó elé, ahogy fölérkezett. 185 Némi újabb felekezeti huzavonák után 186 I, Lipót 1694. december 4-én kinevezi Káinoki Sámuelt erdélyi udvari alkancellárnak, arra utasítva a Guberniumot: rendelkezzék neki s az Erdélyi Udvari Kancellária többi (az 1693. áprilisi kancellári
