Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

betörés veszélye is fennállván, a Gubernium haladéktalanul gyűljön össze Gyulafehérváron, ott maradjon a háborús válság végéig,

167 a valóságban a Substitutum Gubernium gyakorlata állandósult.

168 Annak is van nyoma, hogy a Substitutum Gubernium Bánffy elé terjesztett súlyosabb ügyeket.

169 1701-től van nyoma annak, hogy a Gubernium fontosabb ügyekben írásban kéri be a távollévő tanácsosok censuráját, felújítva ezzel a fejedelmi tanács gyakorlatát.

170 c) Az Erdélyi Udvari Kancellária kialakulása A Gubernium 1692-i létrehozása után fel kell hogy merüljön az a kérdés: milyen módon jussanak az uralkodó elé Erdély azon ügyei, amelyek az ő döntését igénylik? A már korábban a Habsburg Birodalomhoz tartozó országok esetében erre kialakult gyakorlat van: az illető országoknak udvari kancelláriáik vannak, amelyek az uralkodó elé jutó ügyeket előkészítik a közvetlen referálásra vagy valamelyik Ministerialkonferenzben való előzetes megtárgyalásra. Magyarország esete annyiban specifikus (s ez az eltérés az Erdéllyel való egybevetésben különös súllyal bír), hogy Magyarországon a 17. század végén még nincs országos közigazgatási kormányszerv, a megyék közvetlenül kapnak rendelkezéseket a Magyar Udvari Kancelláriától. A Gubernium viszont országos kormányszerv, amely ekkor közvetlenül az uralkodó alá tartozik. Ezen a feszültségen túl (az uralkodó mellett működő udvari kancelláriák megléte, ill. a Gubernium igénye arra, hogy közvetlenül az uralkodó alá tartozzék, szinte a Portához való korábbi kapcsolat reprodukálásával, ügyvivő tartásával az országot integráló nagyhatalom székhelyén), kisebb erővel ugyan, de még egy tényező hat annak a harcnak az erőterében, amely az Erdélyi Udvari Kancellária kialakulása körül folyik: a magyar kormányzat (időnként az erdélyi katolikusok által is támogatott) igénye arra, hogy Erdélynek az uralkodó elé jutó ügyeit a Magyar Udvari Kancellária intézze. A harc Alvinczi Péterek követjárásával indul meg. A követség particularis instructiója több ízben szól az uralkodó mellett működő referendariusról (az uralkodóhoz fellebbezett pereket ő juttassa el annak elébe, a gubernátor adományozási jogkörét túllépő donatiókra stb. vonatkozó kérelmeket a Gubernium ajánlásával kell felterjeszteni, a referendarius vigye ezeket az uralkodó elé, és annak döntése után az Erdélyben működő kancellária kiállítván az okleveleket, a referendarius terjessze azt aláírásra az uralkodóhoz, majd az Erdélyben működő kancellária pecsételje meg és adja ki). A particularis instructio minden lehető esetben hangsúlyozza, hogy a referendarius, ill. az Erdélyben működő kancellária ne függjön a Magyar Udvari Kancelláriától.

171 Alvinczi és követtársai be is jelentik ezeket az igényeket első, 1692. szeptember 3-i memorialisukban,

172 a Birodalom központi kormányzatában azonban az az álláspont, hogy a Magyar Udvari Kancelláriának legyen fősége Erdély ügyeinek udvari intézésében. Alvincziék jelentést tesznek erről a Guberniumnak. Az ügy az 1692. decemberi országgyűlés elé kerül. Ott a rendek előbb valláskülönbség nélkül ellenzik ezt a megoldási tervet;