Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Az első változást e téren maga a Gubernium kezdeményezi, egy 1695. eleji felségelőterjesztésében arról panaszkodván, hogy nincs tekintélye, lenézik. A Ministerialkonferenz 1695. április 21-én vitatja meg a felségelőterjesztést. Álláspontja kialakulásában bizonnyal jelentős szerepe van a Bécsben tartózkodó, az ülésen részt vevő Veterani főhadiparancsnoknak. A határozatnak nincs közvetlen nyoma, de bizonnyal erre alapozódik az 1695. május 5-i rescriptum. Ez a Gubernium állandó székhelyének hiányában látja a kormányhatóság kellő tekintélye nemlétének okát. Kolozsvárt jelöli meg székhelyéül. A rendszertelen ülésezés megszüntetésére pedig úgy rendelkezik, hogy az ügyek intézésére mindig legalább 8 tanácsos legyen jelen (nem kívánva teljesen elvonni a tanácsosokat gazdaságuk gondjaitól, a többiek gazdaságuk és egyéb magánügyeik intézésére távol maradhatnak). 162 Az 1695 őszén hónapokra Bécsbe érkező Bethlen Miklós bizonnyal a Gubernium egészének megbízásából húzza keresztül ezt az álláspontot oly értelemben, hogy a Gubernium székhelye Gyulafehérvár legyen. 163 Az 1695-i rendelkezések közül a legjobban a székhelyre vonatkozót sikerül érvényteleníteni, ha nem is azonnal és egyértelműen. 1696 utolsó hónapjaiban már Gyulafehérvár az állandó székhely — 1697-ben viszont egyetlen guberniumi kiadmányt nem datálnak innen. 1698 júniusának közepétől viszont (egyetlen esetet kivéve) minden expeditio innen kel; 164 a hatóság székhelye stabilizálódik az egykori fejedelmi fővárosban, ami bizonnyal emeli is tekintélyét. Ha tehát a székhely kérdésében észlelhető bizonyos stabilizáció, amelyet az országgyűlési jelenlét kötelezettsége és (csak részben ismert) ad hoc tényezők módosítanak, másként áll a dolog a Gubernium legalább kétharmada állandó jelenlétének kötelezettségével. Legkésőbb 1698 elején, Bánffy, Bethlen Miklós és Apor Bécsbe felutazásának idején kialakul a „helyettesítés" (Substitutum Gubernium) gyakorlata. Hármuk távolléte idején a tanácsosok közül Naláczi, Keresztessi Sámuel és Sárosi János marad a Gubernium székhelyén. 165 1698. augusztus 10-én Bethlen Miklós kancellár ideiglenes működési szabályzatot készít a Substitutum Gubernium számára: a gubernátor és a kancellár távolléte esetén a jelenlévő rangidős titkár írja alá az expeditiókat (rendelkezéseket az „Ad Mandátum Dominorum Consiliariorum praesentium" formulával). A Substitutum Gubernium ne kezdjen új bíráskodási vagy közigazgatási ügyek tárgyalásába, különösen ne döntsön ilyenekben, ne válaszoljon memorialisokra (amennyiben nem áll fenn a periculum in more esete), csak a korábbi döntések végrehajtását sürgesse. Külön lelkére köti a szabályzat a helyettesítést ellátó tanácsosoknak a hadellátási ügyek intézését (ideértve az adózó nép védelmét is a katonaság kihágásaival szemben). Felségelőterjesztésre a Substitutum Guberniumnak nem volt joga, ez csak a Gubernium plénumából kelhetett. A helyettesítő tanácsosok meg kellett hogy küldjék ügyintézésük naplóját (diarium) a gubernátornak és a kancellárnak. Súlyosabb ügyekben a gubernátorhoz kellett fordulniuk avégett, hogy az vagy küldje meg írásos censuráját, vagy maga jöjjön be a Gubernium székhelyére. 166 I. Lipót ugyan 1698. szeptember 6-án úgy rendelkezett, hogy a törökellenes háború jelen szakaszában nap mint nap rendelkezések lévén szükségesek az Erdélyben lévő hadaknak hadjáratra indulása kapcsán, ellenséges
