Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

nem fungál. Bánffy György halálával tehát nem marad a Guberniumban senki az 1690 előtti tanácsurak közül. 1708 külön, ebben a tekintetben is korszakhatár. Arról már szólottunk: hogy áll elő eltolódás a főtisztségek felekezeti megoszlásában (az 1691-i jelölésnél s annak 1692-i megerősítésénél a négy főtisztből három református, s csak egy, a rangban legalacsonyabban álló kincstartó katolikus; 1703ban a gubernátor és a kancellár református, az ország generálisa meg a rendek és a tábla elnöke katolikus). A Gubernium tagjai összességének megoszlásában is nyomon kísérhetők felekezeti változások — nem olyan egyenes vonalban, mint a főtisztségviselőknél, de végső soron hasonló tendenciával. Az 1691-ben életben lévő és Erdélyben tartózkodó fejedelmi tanácsosok közül, az akkor jelölt főtisztségviselőket is beleértve, hatan reformátusok (Bánffy György, Bethlen Elek, Miklós és Gergely, Naláczi, Székely László), a két szász (Frank comes, Reichart) evangélikus és csak az egyetlen Haller János katolikus — unitárius tanácsúr Apafi halálakor nincs. I. Lipót 1692. január 5-i rescriptumával hozzájuk csatlakozik guberniumi tanácsosként a katolikus Gyulaffi László és Gyerőffi György, a református Keresztessi Sámuel és az unitárius Tholdalagi János

145 — a Habsburg vezető elit későbbi, élesen unitáriusellenes politikájának ismeretében különösen hat, hogy I. Lipót nevez ki unitárius tanácsost a Guberniumba, amelynek jogelődjében ez a közjogilag bevett, de éppen nem favorizált felekezet nem volt képviselve. A mostani megoszlás: 3 katolikus, 6 református (Székely Lászlót, aki 1692 februárjában meghalt, már nem számítva), 2 evangélikus és 1 unitárius tanácsos. Tholdalagi azonban rövidesen meghal; a Guberniumban újra nincs unitárius tanácsos. Az Alvincziana Resolutióban pedig ott az a rendelkezés, hogy a Gubernium tanácsosai (és a királyi tábla ülnökei) között minden bevett felekezetből három-három legyen, ha azonban az unitáriusok és evangélikusok között nincs ennyi megfelelő személy, az uralkodó ezeket amelyeket katolikusokkal és reformátusokkal tölti be úgy, hogy ezek aránya egyenlő legyen. Az 1693. szeptemberi—októberi országgyűlés jelölést tesz a Gubernium megüresedő helyeire. Az unitáriusok közül két személyt jelölnek: az ítélőmester Sárosi Jánost (az országgyűlés majdnem valamennyi résztvevőjének szavazatát megkapja) és az elhunyt Tholdalagi János testvérét, Andrást (ő elsősorban az unitáriusoktól kap szavazatokat). Az evangélikusok, akiknek akkor két tanácsosuk van, szintén két személyt jelölnek: Michael Déli segesvári polgármestert és Sámuel Conrad medgyesi királybírót. A katolikusoknak három guberniumi tanácsosuk van, de ők is jelölnek egy személyt: Apor Istvánt (ekkor Csík—Gyergyó—Kászonszék főkirálybírája, királyi táblai ülnök). Van egy református jelölt is, számos szavazatot is kap — a Gubernium azonban, nyilván a jelölés körül kirobbant harc hatására, jobbnak látja nem felterjeszteni, sőt meg sem nevezni.

146 A szavazás másnapján, 1693. október 4-én ti. az unitáriusok és az evangélikusok protestatiót nyújtanak be:

147 a reformátusoknak a gubernátoron kívül öt, a katolikusoknak három, az evangélikusoknak két guberniumi tanácsosuk van, az unitáriusoknak egy sincs; így csak unitáriusokat kellett volna jelölni, s ha azok között nem lettek volna megfelelő személyek, akkor evangélikusokat, azoknak is kevesebb tanácsosuk lévén másoknál. A Gubernium 1693. október 8-án, a jelölésekről szóló felségelőter-