Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
templomot és az unitárius kollégiumot, Gyulafehérvárott a Báthory-templomot, 15 ezer forinttal visszaváltják számukra a kolozsmonostori uradalmat. Koneiliáns a püspökség és az iskolaügy kérdésében is: azon lesz — hangoztatja —, hogy a katolikusoknak olyan apostoli vikáriusa legyen, aki minden püspöki funkciót elláthasson, s azon is, hogy a katolikus ifjúság oktatását oly személyek végezzék, akik az erényekben és egyetértésben is jeleskednek, egy felekezet számára sem lehetnek gyanúsak. 59 Ez lényegében az érdemi pozíciók megtartásáért kisebb áldozatokra hajlandó protestáns álláspont győzelme — de hogy állandóságában mennyire lehet bízni, azt az Alvincziana Resolutio második pontja jelzi. Az ti. hivatkozik a vallásügyi pótdiplomára, de kijelenti: az uralkodó jobbnak látná, ha Kolozsvárott a piactéri unitárius templomot adnák át a katolikusoknak. 60 Egy jó hónapon belül ekkora változás — ez nem a stabilitás mutatója. A Diploma Leopoldinum kérdéskörének azonban itt, a szász accordák létrejöttével, a vallásügyi pótdiplomával és az Alvincziana Resolutio e pontjával látjuk a lezáródását. A kormányhatóságok új rendje (bár ez is a diplomán alapszik) már új fejezetbe tartozik. C) BERENDEZKEDÉS A DIPLOMA LEOPOLDINUM UTÁN Erdély államiságának új rendje a törökellenes háború pillanatnyi állásának függvényeként létrejött, a hozzáfűzött kiegészítések és magyarázatok révén még mindig nyitottnak tekintendő Diploma Leopoldinum alapján alakult ki — egy olyan helyzetben, amikor a Habsburg Birodalom még nem lehet biztos abban, hogy a törökellenes háború sikerrel zárul számára, s abban sem, hogy mit tarthat meg az éppen kezén lévő területekből. A berendezkedésben így a legkülönbözőbb tendenciák érvényesülnek. A birodalmi vezető elit számít a terület megtartására — de a háború tenyéré is (erre ellenkező előjelekkel: hol a politikai, hol a keményebb katonai megoldásokat helyezve előtérbe Erdéllyel szemben, de lényegében egyiket sem adva fel). Szisztematikusan érvényesíteni Erdélynek a Birodalomba való integrálódásának irányvonalát (a kormányzatban, a valláspolitikában) — vagy ideiglenesen megszerzett területnek tekinteni az országot, amelyet épp ezért (a Birodalom állandónak tekinthető területei kímélésére) annyival kell terhelni a háború költségeiből, amennyit egyáltalán megbír? Egymás mellett (ha nem is párhuzamosan) futó szálak ezek a Habsburg-politikában. 1699-ig azonban óhatatlan bizonyos ideiglenesség ebben a politikában. Az 1699-cel kezdődő újabb változás azonban elsősorban a kincstári igazgatást érinti — a közigazgatás és bíráskodás rendje, továbbá az Erdélyi Udvari Kancellária státusa addigra már eléggé megszilárdult.
