Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
A Diploma Leopoldinum első változatát Erdélyben több hullámban éri a tiltakozás. A fejedelmi tanácsban, a Bethlen visszaérkezése után Badeni Lajossal folytatott tárgyalások során, olyan hangok hallatszanak: inkább kimennek Erdélyből, mint hogy kormányzót tűrjenek el magukon! Az 1691. januári— februári országgyűlés elfogadja ugyan a Diploma első változatát, s le is teszi a hűségesküt I. Lipótnak, 28 megválasztja a Guberniumot is, 29 egyben azonban követeket küld Bécsbe, formailag elsősorban a Diploma Leopoldinum kikérésére és más országos ügyek intézésére, s csak másodsorban a rendek II. Apafi Mihály megerősítését sürgető kérvényének felvitelére. 30 A reridek valódi álláspontjának tükre azonban nem a hűségeskü és a Gubernium megválasztása, hanem a Bethlen Gergely-féle követségnek adott instructio. Ez leszögezi, hogy Erdélyt nem lehet fejedelem nélkül kormányozni, s ha a császár nem erősíti meg II. Apafi Mihályt fejedelemségében, ezzel Thököly malmára hajtja a vizet (az 1690. decemberi kiáltványában is azzal érvel, hogy I. Lipót megtagadta Erdélytől a fejedelemséget). Az instructio utalt arra, hogy a fejedelmi korszakban csak három jó gubernátor volt Erdélyben: Ghyczy János, Rákóczi Zsigmond és Bethlen István (ezeknek azonban „nyakán volt" Báthory István, Bocskai és Bethlen Gábor), a többiek csak zűrzavart hoztak Erdélyre. 31 A küldötteknek II. Apafi Mihály megerősítését és azt kellett követelniük, hogy nagykorúságáig a fejedelmi tanács 32 kormányozzon. 33 Ha I. Lipót és vezető garnitúrája nem enged a gubernátor tekintetében, az hat évig (II. Apafi Mihály 20 éves koráig) maradjon tisztében, s akkor köteles legyen lemondani; addig pedig a tanáccsal együtt kormányozzon. Az ifjú Apafinak I. Lipót addig is biztosítson fejedelmi jószágot és méltóságához illő jövedelmet. A kincstári jövedelmek maradjanak II. Apafi Mihály és az államtanács kezén. Az instructio további előírásai közül az a legfontosabb, amely a Partiumnak Erdélynél tartását szorgalmazza. 34 Bethlen Gergely és követtársai 1691. július utolsó napjaiban érkeznek fel Bécsbe. Tárgyalásaik az év decemberéig tartanak. Két memorandumban vetik fel a rájuk bízott kérdéseket. 35 Ezekhez egy követelés csatlakozik, amely egy időközben felmerült kérdésre reflexió: Erdély ügyeiben ne a Magyar Udvari Kancellária, hanem az Osztrák Udvari Kancellária expediálja az uralkodó rendeleteit. (A meglepőnek tűnő követelés értelme a Magyarországgal szembeni különállás fenntartása; az Erdélyi Udvari Kancellária lényegében csak 1695 őszén jön létre.) Az eredmény ismét a törökellenes háború pillanatnyi állásának függvénye. Bethlenek 1691. szeptember 5-i memorandumát a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1691. szeptember 11-én, a szalánkeméni győzelem friss hírének lázában tárgyalja, lényegében a fegyverjog elvi alapjáról: ha most a török békére kényszerül, Erdély az uti possidetis elve alapján I. Lipótnak jut, és ő rendezi az ország ügyeit — ha nem lesz béke, azt kell elérni, hogy az erdélyieknek ne legyen kedve lázongani. 1691. november közepére a Habsburg vezető elit már kijózanodik Szalánkemén mámorából, és pontról pontra megvizsgálja a Diploma szövegét és az erdélyiek módosító javaslatait. A Diploma Leopoldinum második változata (ún. ünnepélyes formája) 1691 decemberében kerül kiadásra. 36
